Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
87 tételez fel a chorioideában, melyek, ha jól functionálnak, a szem megtartja saját önállóságát a vérkeringésben keletkezett nyomásingadozásokkal szemben is — a tensio állandó marad. Ugyané centrumok pathologikus izgalma túltelődést fog előidézni a chorioideában, mely ha rövid ideig tart, úgy a sclera elasticitása ellensúlyozni képes, de ha ez igen erős és tartósan hat, úgy ez á compensatio nem lesz elegendő és így a tensio emelkedni fog. Ha ez gyakran ismétlődik, a ganglion congestiv stádiuma gyulladásosba megy át, a mi a csarnokzúg összetapadásához, az emissariumok stenosisához vezet. A mydriasis, illetve miosisnál GrönholmG által észlelt tensiováltozásokat Ziim úgy magyarázza, hogy itt az iris edényeinek tónusa, illetve az iris feszülési állapota — tehát a pupilla különböző tágsága van összefüggésben az intraocularis vasomotorikus centrumokkal és ő felteszi, hogy a mydriaticák tartós izgalmat gyakorolnak ezekre. A glaucoma secundariumot is ily izgalmakból magyarázza, csak hogy itt a kiváltó ok látható. Ezzel azonban a glauc. simplex nem egyeztethető össze. Zirm 12 különben is csak a simplex glaucomák kis részét tekinti valódi glaucomáknak, a tensio igen kisfokú chronikusan ható decompensatiója, még nagyobb csoportját az opticusatrophia egy különös alakjának tekinti, a hol az opticusfő előrehaladott gyuladása és degeneratiója következtében a normális tensio is elegendő excavatio előidézésére és erre ajánlja az „atrophia papillae cum excavatione“ elnevezést, megkülönböztetésül az atrophiás excavatiótól, mely az egész opticustörzs descendáló atrophiájának következménye. Schnabel,TM újabban Elschnig14 hangsúlyozza, hogy glaucoma simplexnél az excavatio felléptét gyakran a papilla hyperaemiája előzi meg s az ezt követő opticusatrophiát charakteristikus szövetszétesés követi s ezért ő ezt cavernosus opticusatrophiának tekinti. Mindezekkel szemben a következőket mondhatjuk: A glaucoma simplex és a közönséges opticusatrophia tünetek, valamint lefolyás tekintetében is nagyban különböznek úgy, hogy távolról sem lehet e kettőt egy csoportba venni. így a látásromlásban, annak progrediálásában, vagy stagnálásában határozott különbségek figyelhetők meg. Feltűnő továbbá, hogy glaucománál előrehaladott stádiumban is jó a színlátás szemben az atrophiával, hol épp a korai diagnosis legfontosabb tünete a színes látótér szűkülete, midőn még teljes visus és szabad látótér vannak jelen. Különbség van a tárgy látótér viselkedésében is. Míg simplex atrophiánál csak a későbbi stádiumban szokott kiesés jelentkezni, addig glaucoma simplexnél egyik legfontosabb s legkorábbi diagnostikus tünet a tárgylátótér typikus szűkülete. Végül megkülönböztetik a kettőt egymástól a glaucománál jelentkező korai adaptatiós zavarok is. A glaucoma infl. és glaucoma simplexnek egymástól való elválasztására látszólagos okot szolgáltatott a tünetek nagyfokú eltérése, a gyuladást utánzó pangásos tünetek az infl.-nál, szemben a simplexszel, hol úgyszólván alig látható elváltozások vannak; de okot szolgáltatott a tensio különbözősége is, mely míg az infl.-nál nagyfokú, addig aránytalanul kicsiny ez simplexnél a nagy functionalis zavarokhoz viszonyítva. De ha elgondoljuk, hogy ez a kisfokú tensioemelkedés huzamosabb ideig tart, úgy érthető, hogy képes oly zavarokat vonni maga után, mint a rövidebb ideig tartó nagyfokú tensioemelkedés, hogy pedig az excavatio direct a tensioemelkedés következménye, mi sem bizonyítja