Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
86 Aniridiás szemen észlelt tensiocsökkenések amellett bizonyítanak, hogy a pupilla megszükülése nem egyedüli ok a tensio csökkentésében. Klinikánkon ifj. dr. Imre József4 tanársegéd végzett kísérleteket, melyek megerősítik a fentieket. A tonometrikus vizsgálatok kedvező alkalmat nyújtottak a vérnyomásnak a szem tensiójával való pontosabb összehasonlítására s újból felveti annak a lehetőségét, hogy a glaucoma kóroka bizonyos összefüggésben volna a vese, szív és véredényrendszer megbetegedésével. De mig Krämer7 45 glaucomás beteg közül alig 1ls,-ná\ talált magasabb vérnyomást, addig Frenkel,8 Laquére9 és Kümmel10 legtöbb glaucománál magas értékeket kaplak, különösen glauc. infl. chron.-nál, mig acutnál nem annyira; simplexnél pedig legtöbbször normálisát. Nevezett szerzők adatait azonban, ha összehasonlítjuk, belőlük végleges ítéletet nem vonhatunk. Azon számbeli ellentmondások, a melyeket az egyesek adatai között találunk, elegendők, hogy a tensio fokozódottságnak a vérnyomással való összefüggését kétségbe vonjuk. A vérnyomásemelkedést különben sem lehetne primaeroknak felvenni, csupán következménynek, mely talán az idősebb egyéneknél, (hol gyakoribb a glaucoma), úgyszólván mindenkor jelenlevő arteriosclerosissal függ össze. Az a körülmény azonban, hogy nem minden glaucomás egyénnél — kinél különben kifejezett vérnyomásemelkedés van jelen — található arteriosclerosis, adott impulsust arra, hogy a vérnyomás okát a vér serumában keressék és pedig oly anyagban, melynek vérnyomást fokozó hatása van. Ily anyag, mely különben normálisán is előfordul a vérben, hol fontos vérnyomást reguláló szerepe van, az adrenalin. Ennek a glaucomával való összefüggését a vérnyomásemelésen kívül a sympathicus idegrendszer izgalmának egyéb tünetei: mydriasis, protrusio bulbi (musculus protrusor bulbi) is magyarázzák s a psychikus izgalmaknak glaucomás rohamot kiváltó hatása is a symp. idegrendszer izgalmaival függ össze. Természetesen túlzottan nagyra becsülve ennek jelentőségét, érthető, hogy ezen theoriára basirozott therapeutikus kísérletek: a felső nyaki sympathicus ganglion kiirtása, nem váltotta be a hozzáfűzött vérmes reményeket. Az adrenalinnak a vérben való kimutatására chemiai és biológiai próbák szolgálnak. Ezek közül a biológiaiak a megbízhatóbbak, melyeknek lényege az, hogy egy frissen enucleált békaszem 1/i—y2 óra alatt maximálisan kitágul, ha egy oly adrenalinoldatba teszszük, melynek concentratiója 1 : 1,000.000. Legutóbb Löhnlein1\ végzett kísérleteket 20 primaer glaucománál, de egy esetben sem talált fokozottabb adrenalintartalmat a vérsavóban. Általában sok tény szól a mellett, hogy a szembeli nyomás független a vérnyomás ingadozásaitól. Már régi észlelet az, hogy a vérnyomás hirtelen csökkenése a szem tensióját absolute nem érinti és viszont a vérnyomás excessiv fokozottságánál — így nephrítisnél — a szemtensio normális lehet. A szembeli nyomásnak a vérnyomástól való függetlensége vezette Zirm-et12 arra, hogy a szembeli nyomást reguláló központot, magában a szemben és pedig a chorioideában keresse, melynek tulajdonságai mind alkalmassá teszik e feladatra: ígyr edényben való gazdagsága, ezeknek czélszerü elrendeződése, stb. Ő vasomotorikus centrumokat
