Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
78 két pontozott görbe vonal közti eltérés, mely a centrumban 0, a peripheria felé pedig mindinkább fokozódik. E szerint a biconvex lencse astigmatismusa 25°-nyira peripherikusan 6'88 D.-át, a planconvex lencséé 30°-ú szög alatt csak 2-44 D.-át, a meniscusé 26°-ú szög alatt 03 D.-át tesz ki. Ha ezt a 03 D. értéket veszszük az astigmatismus azon határának, melyen belül a kép még nincs túlságosan elrontva, úgy ezen graphikus ábrákon felkeresve a görbéknek OBJECT^ __image 1. ábra. azt a szögét, melyben az egymástól való eltérésük 03 D.-át tesz ki, a biconvex lencsénél 8°-on, a planconvexnél 12°-on, a meniscusnál 26°-on érjük el ezt a szélső határt. A nézőtérre vonatkorólag a szem optikai tengelyének minden irányban ezen határszögbe való beállítása által a szögeknek kétszeresét kell vennünk, mint az értékesíthető nézőteret a háromféle lencse esetében, mely tehát az első esetben 16°, a másodikban 24°, a harmadikban 56°-nyi szögnek vagy forgási ívnek felel meg. A szemnek ezen lehető határértékekbe való beállítását jelzi az ábrák közepén levő szemséma. Ezen különböző lencsealakok hatásának megállapításával már meg is jelöltük az utat, melyen haladnunk kell, hogy a szemüvegeknek e két cardinalis hibáját elimináljuk vagy javítsuk. A homorulatával a szem felé néző meniscus lesz az a lencsealak, melylyel mindkét hiba jelentékenyen csökkenthető és pedig minden további megfontolás nélkül már csak azért is, mert csak ezzel az alakkal közelíthető meg a corneának a lencse minden pontjától való egyforma távolsága. A lencse ezen felszínének tehát megközelítőleg adva lévén a görbületi sugara, a másik, külső felszín görbülete a szerint fog módosulni, hogy milyen fénytörő hatása legyen a lencsének; minthogy pedig azonos fénytörés esetén az
