Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
79 összes lehető viszonylagos görbületek közül mindig egy combinatio lesz az, mely legkisebb astigmatismust okoz, tehát világos, hogy minden dioptriára mintegy compromissumot kell megállapítani az astigmatismusra optimális görbület és a peripheria távolodása által feltételezett „relativ astigmatismusnak“ nevezhető fénytörési és nagyítási eltérés szempontjából optimális görbület között. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy még egy eszköz van a fénytörési viszonyoknak ugyanazon, optimálisan beállított görbület megtartása mellett való változtatására s ez a különböző törésmutatójú üvegfajok alkalmazása. Ezzel nagyjában körvonaloztuk azon elveket, melyek alapján közepes fénytörőerejű convex és concav lencsék optikai hibának redukálása történik. Ezen alapon nyugszanak a Carl Zeiss jénai gyárnak legújabban forgalomba került „Punctal“ szemüvegei, a Busch-féle gyár „Isokrystar“ nevű üvegei és számos más optikai gyár által a legkülönbözőbb nevek alatt forgalomba hozott gyártmányok, melyek mindannyian ezen alapelvnek többé-kevésbé pontos keresztülvitelével készülnek s anastigmatikus szemüvegek néven foglalhatók össze.* A Busch-féle gyártmány concav 10 D.-ás lencséjének biconcav 10 D.-ás lencsével való összehasonlítását mutatja a 2. ábra. Az ábra felső felében az astigmatismus van graphikusan ábrázolva 30°-ú szögnek megfelelőleg, az 1. ábra kapcsán kifejtett elv szerint s azt mutatja, hogy ily beesési szögben a biconcav üveg astigmatismusa 3 7 D., ezzel szemben az isokrystarüvegé csak 01 D, tehát jóformán számbavehetetlen. Ennek hatását a betűírás olvashatóságára összehasonlítólag mutatja az ábra alsó fele, centrális nézés, valamint 10°-ú, 20°-ú és 30°-ú elfordulás esetén. A jelzett úton azonban kielégítő javitás csak közepes erősségű lencséknél érhető el, a felső határ convex és concav lencséknél 10 D. körül van. Ennél erősebb convex lencséknél az astigmatismus a peripheria felé oly gyorsan növekszik, hogy egyszerű convex és concav gömbfelületek combinatiója által már nem csökkenthető kellő mértékben, bármilyen fénytörésű üveg alkalmazása mellett is. Azért anastigmatikus hályogszemüvegek előállítására Gullstrand más módott ajánlott s ez a gömbfelülettől eltérő görbületi felszín alkalmazásában áll. Világos, hogy ha az üveg két fénytörő felülete közül az egyik úgy alakítható, hogy görbületi sugara a centrumtól a peripheria felé haladólag folyton változik, akkor ezen görbület változtatása oly mértékben eszközölhető, a mint azt a fénytörésnek a centrumtól a peripheria felé való változása, vagyis az astigmatismus, megkívánja. Ily módon a különböző törőerejü lencséknél más-más görbülettel látva el az egyik törőfelszínt, az astigmatismus még sokkal nagyobb mértékben lesz ellensúlyozható, mint a hogy az gömbfelületekkel elérhető. Minthogy továbbá a két felszín viszonylagos görbülete, valamint az üveg fénytörése itt is bizonyos határok közt változtatható, azért a corneától való távolság beállítása s az elrajzolás javítása szempontjából oly nagy tere van a combinatióknak, hogy az üvegek minden szempontból nagy tökéletességgel állíthatók elő. A mi magát a Gullstrandtól „asphaerikus“-nak nevezett felületet illeti, ennek jellemző sajátsága az, hogy görbületi sugara a centrumtól a peripheria felé haladólag minden pontban más és más, tehát legin* Németül „punktuell abbildende Gläser“-nek, pontszerűen ábrázoló, azaz a pont alakját el nem torzító üvegeknek is szeretik nevezni.
