Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
77 szemüvegeknél azonban már határozottan szerepet játszik ez a tényező — ismeretes az aphakiásoknak az a panasza, hogy a látótér peripheriájában látásuk igen rossz. Bár nem szabad elfelejtenünk, hogy itt a nézőtér peripheriájának hibái is érvényesülnek, a miről alantabb szólunk. A mi azonban mindenesetre zavarólag kell hogy hasson, még a látótérnek csökkent látásélességű peripheriájában is, az az elrajzolás, és tényleg ez okozhatja részben a szédülés érzését, mert a környezetnek nem természetes alakban való látása az öntudatban mint szédülés nyilvánul. A nézőtérre vonatkozólag, azaz a centrális és peripherikus nézőirány közti különbség tekintetében egyformán érvényesül úgy az astigmatismus, mint az elrajzolás. A nézőtér peripheriája tehát látásélesség tekintetében jelentékenyen romlik, az elrajzolás pedig akkor, midőn a nézőirány a lencsének erősen elrajzoló helyeibe esik, mindenesetre subjective még kellemetlenebből kell hogy hasson, mintha csak a látótér peripheriáját illeti. Jelentékeny szerepet játszik itt még egy tényező, mely már nem magának a lencsének, hanem a szemből és lencséből álló összetett optikai rendszernek tökéletlensége. Ha t. i. a lencsének a cornea felé néző felülete domború vagy sík felület, vagy oly homorú felület, mely nem parallel a cornea felületével, azaz melynek görbületi középpontja nem esik össze a szem forgási középpontjával, akkor az üvegnek a szem optikai tengelyében mért távolsága a cornea centrumától más és más lesz a különböző nézési irányokban és pedig nagyobb a peripherikus, mint a centrális nézésnél. Már pedig ezen távolsággal változik egyrészt az egész összetett fénytörő rendszer fénytörése, másrészt az ideghártyán keletkező kép nagysága is. Convex lencse esetében a corneától távolabb eső lencseperipheria erősebb fénytörést és nagyobb nagyítást, concav lencse peripheriája pedig gyengébb törő hatást és kisebb nagyítást, azaz erősebb kicsinyítést fog okozni. Az utóbbi ismét oly jelenség, melynek subjective igen kellemetlenül kell hatnia, mert ha a nézési irány változtatásakor a tárgyak nagyítása változik, ez oly benyomást kelt, mintha a tárgyak mozognának, az ily benyomás pedig szédülést okoz. Viszont ha az üveg peripheriájában még ezen oknál fogva is más a fénytörés, ez még hozzájárul úgy a látó-, mint a nézőtérnek az astigmatismus folytán is már csökkent peripherikus képélességéhez. Hogy mindezen felsorolt tényezők mennyire befolyásolják a látó- és nézőteret, azt igen jól illusztrálja az 1. ábra, mely ugyanazon tárgynak háromféle alakú, de azonos fénytörésű (8 dioptriás) convex lencse által létrehozott képét mutatja. A tárgy egy derékszögű hálózatot tartalmazó korong, mely mind a 3 ábrán azonos. A jobb oldalon a felső kép olyan, mint a hogy azt a biconvex lencse hozza létre, a középső a planconvex lencsével létrehozott kép, az alsó a convex-concav lencsétől szolgáltatott kép. Mind a három mutatja az astigmatismus és elrajzolás jelenségét; előbbi a vonalhálózat elmosódottságában, utóbbi az egyenes vonalak görbült ábrázolásában nyilvánul a peripherián. Csakhogy míg mindkét hiba a biconvex lencse esetében nagyfokú, addig a planconvex lencse képe már jelentékenyen jobb, a convex-concav meniscus képe pedig még ennél is sokkal jobb. Mind a három ábrán továbbá a ferde sugarak astigmatismusának dioptriákban kiszámított mértéke is érzékítve van, mint a lencse mögött levő szem és a hálózat-kép között látható
