Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
71 2 hályogos beteg vérét megvizsgálva, a NH;rtartalmat körülbelül a normális háromszorosának lelte. Tekintve ezeket és tekintve, hogy az összes vizsgálatokat ugyanazon eljárással azonos körülmények között végeztem minden esetben, nem hihettem, hogy téves lenne az eredmény. Ezért egy lépéssel tovább mentem, mint Kuwabara, s megkisérlettem, hogy a véráramba vitt ammonium-sókkal sikerül-e valamely elváltozást előidézni? Kísérletek ammonium-sókkal. 1. nyúl: 10 centigr. ammoniumcarbonat intravenosusan. Befecskendezés után egy perczczel az állat igen nyugtalan, visít, reszket. 5—6 perez alatt nyugodtabb lesz. 24 óra múlva a szemen semmi elváltozás. Újabb 10 centigr. ammoniumcarbonat. Egy nap múlva lelet negativ: újabb 10 centigr. injectiója. A bal lencsetokon 24 órával a 3. injectio után egy körülirt kis dombocska. Következő napon az állat megdöglött. Szövettani lelet: a lencsetok több helyen kissé elemelődött a hámtól, a rostokban semmi elváltozás nem látható. 2. nyúl: a csarnokvíznek a fecskendő tűjén keresztül történt elbocsátása után a mellső csarnokba kb. 1I10 cm.3 1% ammoniumearbonatot vittem. A szaruhártya elszürkült; a diffus szürke szín 24 óra alatt valamit engedett. Szemfenék nem látható, a mennyire focalis világítással a borús szaruhártyán át megítélhető, a lencse erősen duzzadt, s a csarnok sekély. Szövettani vizsgálat nem történt. 3. nyúl: február 24. 10 centigr. ammoniumsulfat. „ 25., 26. Semmi elváltozás. „ 27. 20 centigr. „ 28. Egyenetlenségek a tokon, vesszők nincsenek, márczius 3. 30 centigr. subeutan. „ 4. Határozott körülírt kiemelkedések a tokon. Vesszők nincsenek. „ 5. 30 centigr. subeutan. „ 6. Megdöglött. 4. nyúl: napi 5 centigr. ammoniumphosphat 8 napon át. Negativ eredmény. Azt látjuk tehát, hogy bár az ammoniak-kiválasztás csökkent és hogy bár a vérben kimutatható ammoniak-mennyiség valószínűleg emelkedett, mégsem bizonyos, hogy az ammonium-sóknak oly nagy szerepe jut a hályogképződésnél, mint azt a vizsgálatok nyomán képzelhetnők; hiszen több napon át a szervezetbe vitt nagymennyiségű ammoniumcarbonat, sulfat, vagy phosphat egy esetben sem volt képes lencsehomályokat előidézni. Mind a mellett is tekintve, hogy a tokon — úgy látszik — finom egyenetlenségek felléphetnek, s hogy a tok és hámja között szétválások jöhetnek létre, feltétlenül szükséges a vizsgálatok folytatása. Az adagolást is tökéletesíteni kell, s inkább gyakrabban adott kis adagokkal kell dolgoznunk. Ezeket az előzetes kísérleteket igen megnehezítette, hogy előbb az adható adagok felől kellett tájékozódnom.
