Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
72 Összefoglalás. A klinikai megfigyelések és laboratóriumi vizsgálatok eredményét legyen szabad röviden a következőkben összefoglalnom: 1. A szürke hályognak Hess által ajánlott három csoportba elosztása rendszeresítés szempontjából megfelelő, de sem a klinikai, sem a szövettani kép nem jogosít fel bennünket oly éles elválasztások tételére, mint azt Hess-nél látjuk. Egyfelől ugyanis rendesen azt látjuk, hogy a „subcapsularis kéreghályog“ mellett a perinuclearis kéregrészek is teljesen résztvesznek a bántalomban s a mag — bár átlátszó — szintén többnyire nem intakt, csak jobban ellenáll a kéregrészeket szétesésre bíró ártalomnak. Másfelől, bár a valódi cataracta nuclearis csakugyan másként kezdődik, s a mag homályosodása dominálhat, mégis itt is megleljük a kéregbeli elváltozásokat is. Ugyanazon ok szerepelhet a maghályog és kéreghályog előidézésében, de valószinűleg a lencsében van valami vegyi különbözőség, mely a fellépés különböző alakjait okozza. 2. Azokat a nézeteket, melyek a lencse zsugorodásában, az osmosisviszonyok zavara miatti csökkent átáramlásban keresik a hályog okát, megdöntik azok a tapasztalatok, melyek szerint a legkezdetibb stádiumban levő hályogos lencse folyadékban dúsabb. Másfelől a lencse zsugorodása magában különben sem elegendő ahhoz, hogy el is szürküljön a lencse. 3. Hályogos szemben más szövettani elváltozást rendszerint nem lelünk; a Peters által leírt sugártest-hámbeli elváltozásokat nem láttam, de ha még rendesen jelen lennének is az általa leírt elváltozások, nem tarthatnánk nagy jelentőségűnek azokat, mert tudjuk, hogy ismételt csarnokpunctióval igen kifejezett hámelváltozásokat idézhetünk elő a sugártesten és nyúlványain, a nélkül, hogy a lencse szenvedne. 4. Úgy a klinikai, mint az állatkísérleteknél szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a lencsehomályok fellépése előtt jelentkező víztiszta küllők hosszú ideig fennállhatnak, a nélkül, hogy valódi szürke homály vagy vessző fejlődnék ki. Ezek a küllők még nem jelentenek irreparabilis elváltozásokat a lencserostokban, a mit az a körülmény is bizonyít, hogy nyom nélkül eltűnhetnek. Ezzel szemben valódi vesszős homályok eltűnését embernél sohasem láttam, állatnál kiterjedtebb borusságoknak kissé áttünőbbé válását néha észlelhetjük. 5. A sugártestnek és nyúlványainak hámja nem vesz oly mértékben részt a naphthalin nyomán fellépő szembeli elváltozásokban, hogy ebből a lencsehomályok eredetére következtethetnénk. A Peters által leírt elváltozások jórészt a szövettani technikából eredő műtermékeknek tekinthetők. 6. A naphthalin-katarakta nem direkt naphthalin-hatás, mert a szervezetbe más úton bevitt, vagy a szemmel érintkezésbe hozott naphthalin nem idézi elő az elváltozásokat. Nem tekinthető azon naphthalin-származékok következményének sem, melyek eddigi tudásunkkal a véráramban és a szemben kimutathatók. 7. Hogy a lencsehomály nem egyszerűen táplálkozási zavar eredménye, hanem méreg-hatáson alapul, azzal is bizonyíthatjuk, hogy a naphthalinozott állat vérsavójába tett lencse elszürkül, míg a normális VII.
