Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
54 szemek egészben betegek; valószínűleg valamely az intrauterin, vagjr kis gyermekkorban kiállott lappangó gyuladás az ok. Ezek után át kell térnünk azokra a nézetekre, melyek a modern hályogkutatás megalapozói és a melyekkel a legutóbbi években különösen sokat foglalkozott a szemészeti irodalom. Az eddig mondottakból is látszik, hogy a közönséges szürke hályog valószínűleg a tokhám elváltozásai nyomán fejlődik; a tokhámnak valamely kívülről jövő ártalma lehet a közvetlen ok. Mi lehet azonban ez az ártalom? Römer ezt az ártalmat az immunitástan módszereivel igyekezett kikutatni. Feltételezi, hogy a toknám elváltozásainak oka a savóból a csarnokvízbe bejutott cytotoxinok hatása alatt fellépő protoplasma-halál. A szervezet öregkori regressiv metamorphosisa következtében a vérben antitestek lesznek szabaddá, melyek a lencseprotoplasmának egyik fontos alkotórészéhez specifikus affinitással bírnak. Ha a szembeli folyadékot elválasztó szerv ezeket átereszti, a lencseprotoplasma megfelelő receptoraival összekötődnek s hasonló módon árthatnak a sejteknek, mint midőn a specifikus cytotoxinok a vörös vérsejtekkel kapcsolódnak. Rendes körülmények között azonban ezeket a serumban levő ártalmas anyagokat nem bocsátja be a szembe a szembeli folyadékot elválasztó szerv, a sugárepithel. Ez az, mit Römer „cytotoxin-retentio törvénye“ névvel jelöl, szerinte ugyanis sem a haemolysinek két komponense, sem a bakteriolytikus amboceptorok nem mutathatók ki a csarnokvízben. Salus hasonló eredményre jutott, de ő viszont hályogosoknál sem tudott agglutininokat és bakteriolysineket kimutatni, miből arra következtet, hogy a feltételezett és a lencsére káros cytotoxinok tulajdonképpen hályogosoknál sem juthatnak a szembe. Tudjuk, hogy Römer cytotoxinretentio törvénye és Salus eredményei egyaránt kifogás alá eshetnek, mert Miyashita vizsgálatai a csarnokvíz immunitásos viszonyairól meggyőzően kimutatják, hogy normális viszonyok között is csak a haemolytikus komplement hiányzik s a cytotoxin másik összetevője, a haemolytikus amboceptor mindig kimutatható, úgyszintén minimális mennyiségben agglutinin is. Römer részben acceptálta is később a Miyashita erendményeit, mert Salus ellen éppen ezekkel érvelt. Römer nézeteinek másik postulatuma a lencseprotoplasmára vonatkozik. Minden antitest-hatás feltétele, hogy kcrrespondáló specifikus receptorok legyenek jelen. A lencsében szerinte az immunitástan által eddig ismert három receptor-féleség kimutatható, kimutathatók oly receptorok is, melyek haptophor- és zymophor-csoporttal bírnak. Ez az agglutináló hatásban ismerhető fel, a lencsefehérje ugyanis képes nyúlerythrocytákat agglutinálni. Römer vizsgálatait a következőképpen foglalja össze: az öregkori hályogot úgy lehet felfogni, mint az öregedő szervezetben a szabályozó berendezések zavarai miatt bekövetkező antitest-hatást s az ehhez szükséges feltételek az intracapsularis lencserészek részéről is megvannak. A Römer nézete, az azt bevezető, nagy tudással, kiváló logikával végzett tanulmányok minden esetre megérdemelték azt az általános érdeklődést, melyben a szemészeti tudományos világ által részesültek. A mások vizsgálatai azonban — sajnos — mindeddig azt mutatják, hogy a Römer következtetéseinek egynémelyike, éppen azok közül egy
