Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
53 nak. Nem állapíthatók meg a sugárepithel — szerinte feltűnő — degenerativ elváltozásai, de ha jelen lenne is ilyen elváltozás, nem szólna feltétlen bizonyossággal Peters mellett. Hiszen, ha egy szemen ismételt punctio corneae-t végzünk, igen nagyfokú vacuolum-képződést, felpuffadt sejteket s egyéb elváltozásokat láthatunk a sugárepithelen, mégsem leljük a lencsében a hályognak nyomát. (Az ismételt punctiók után egyébként a csarnokvíz concentratiója is megnövekedik egy időre.) Végül a különböző stádiumból kapott lencse-metszetek is meglehetősen erős ellenérveket szolgáltatnak. Az első elváltozások tudvalevőleg jóformán sohasem a magban vagy a körül vannak, hanem a tokhámban és a kéreg széli részeiben. Több kutató jutott arra a következtetésre, hogy a nap ultraviolett sugarai szerepelhetnek a szürke hályog aetiologiájában. Schulek volt e nézet legkimagaslóbb hirdetője, de előtte már Gwsz Frigyes hangoztatta, hogy a magyar alföld mezei munkásainál korábban és gyakrabban lép fel a hályog, mint másoknál. Később Schwitzer a szemklinikának több mint 4000 hályogosáról közölt statisztikát s ebből szintén azt olvasta ki, hogy az ultraviolett sugaraknak csakugyan szerep juthat. Legújabban Schantz és Stockhausen léptek fel e nézet mellett. Bár a legkiválóbb szakemberek, így Hess, Birch-Hirschfeld e felfogás ellen foglalnak állást, mégis azt kell mondanunk, hogy az ultraviolett sugarak szerepét bizonyos esetekben egyáltalában nem szabad teljesen kizártnak tartanunk, így pl. az üvegfúvóknál feltűnő gyakori hályogképződés oka mindenekelőtt ebben keresendő. Itt említendő meg az a régen ismeretes tény, hogy a hályogosok között több kékszemüt lelünk, mint barnát. Ezt már 1845-ben Walther szóvá tette és Arit nem tartotta lehetetlennek, hogy a magyarázat a pigmentszegénységben keresendő, a lencsét a kék iris talán kevésbé védené a fénytől. Ez ellen azt lehetne felhozni, hogy a hályog kezdő jelenségei az iris mögött lépnek fel s ezzel a Handmann magyarázatát is czáfolnunk lehetne. Ő ugyanis azt a tényt, hogy a lencse alsó felében lép fel a cataracta incipiens, részben azzal okolja meg, hogy a lencse alsó fele kevésbé védett. Azt hiszem azonban, hogy a mennyiben csakugyan szerepe van bizonyos esetekben a hályog előidézésében a fénysugaraknak, ezek a lencse széli részében (vagyis az iristől fedett részében) nem is directe okozzák a vesszős homályokat. Az első elváltozásokat minden bizonynyal a tokhámban hozzák létre, a vesszős homályok, illetőleg általában a lencseállományban fellépő elváltozások már a hám tönkremenésének következményei. Erősen pigmentált szeműeknél jóformán csak a pupilla területében, ennek is csak egy részében jöhetnek létre a hám elváltozásai, míg pigmentben szegény irisen át csakugyan inkább szenvedhet a hámnak iristől védett része is. Kiterjedtebb hámelváltozások lépnek fel az ilyen szemen, a minek következménye lehet a lencseállomány táplálkozásbeli zavara. Nagy kérdés azonban, hogy azoknál, a kiknek szemét nem érik rendkívül gyakran és huzamosan rövidhullámú sugarak, mennyiben játszanak ezek egyáltalán szerepet? Egészen más megítélés alá esnek azok az esetek, melyekben heterochromia iridisnél a pigmentben szegényebb szem hályogot kap. Ilyen eseteknél Fuchs praecipitatumokat, irisbeli kisfokú atrophiát és a retina pigmentrétegének elváltozásait lelte. Valószínűnek tartja, hogy az ilyen
