Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
X szemorvos sok éven át hazánkban majdnem egyedül, mindenesetre pedig legkiemelkedőbben és a tudomány színvonalával egyenértékűen képviselte a szemészetet és terjesztette szét a betegek közt a rohamosan fejlődő szemkórtan és gyógytan áldásait; ki a fejlődő fiatalságra ébresztőig hatott, elsősorban szakmájában, de sokoldalú műveltségénél és vonzó szellemes egyéniségénél fogva nagy mértékben általánosan művelődő irányban is.“ Schulek a „Szemészet“ további szerkesztését — Hirschler visszavonulásával — állásából folyó kötelességének tekintette. Kifejtette, hogy „szükség van reá, hogy az emberiség tudományfejlődésében minél több nemzeti egyéniség, tehát a magyar is osztozzék. Szükség van reá, hogy saját nemzeti megerősödésünkre a tudományfejlesztő emberi törekvésekben illően szerepeljünk. Szükség van a hazai tudományos mozgalomnak, különösen a hazai egyetemeknek, hogy fiatal erőkkel szaporodjanak és hogy tanszékek betöltésénél tudományos munkálkodásra képes egyének választásra álljanak. Szüksége van az ország sínlődő szemészeti ügyének szemészeti szakértőkre, nagyobb számban“. 1905-ben Schulek tanszékével a „Szemészet“ szerkesztését is örököltem s a következő programmot adtam : „Minden igyekezetem arra fog irányulni, hogy e folyóirat éppen úgy szolgálja a magyar tudományos irodalom fejlesztését, mint a gyakorló orvos igényeit. A mi nyelvi viszonyaink nem engedik meg, hogy magyarul egy tisztán szakembernek szánt folyóirat fennállhasson, viszont nem mondhatunk le Schulek Vilmos azon törekvéséről, mely a magyar tudományos szakirodalom létesítésére irányult: „A míg más nagy nemzetek tudományos vívmányaikat a maguk javára Íratják, mi kisebbek nem lehetünk oly nagylelkűek, hogy ilyenről lemondjunk“. Másrészt azonban a gyakorló-orvos e folyóirattól joggal megkívánhatja, hogy a mindennapi élet követeléseinek is megfeleljen. A szembetegségek oly sok szállal függnek össze az orvosi tudomány többi ágaival, a látás megmentése oly nagyfontosságú feladat, hogy a gyakorló-orvos ismereteinek ébren tartását, a tudományos haladásnak gyakorlati alkalmazására tanácsot s útmutatást kíván tőlünk. Arra fogok törekedni, hogy a „Szemészet“ e kettős feladatot egymással harmóniában tartsa.“ Munkatársakul felszólítottam mindazokat, kik ezen programmot elfogadják. Az eddigi traditiót óhajtottam fenntartani, mely az erők egyesítésére törekedett azok elforgácsolása helyett. E programm a „Szemészet“ félszázados pályafutása végén is változatlan, megvalósításához a magyar szemészeti irodalom minden őszinte művelőjének támogatását kérem. 2 Grósz Emil.
