Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
3 A napfénynek a szemre gyakorolt valóságos és állítólagos káros hatásáról.* Irta: Hess C., egyetemi tanár. Világítási technikánknak azon átalakulása, mely a villamos és a gázvilágítás közötti versengésből keletkezett, hozta előtérbe azt a kérdést, vájjon az intenzív fény káros hatást fejthet-e ki a szemre? Ezen nagy kérdés területéből, a melynek tisztázásában természetbúvárok, technikusok és orvosok karöltve munkálkodtak, a következőkben csak azt a sokat vitatott kérdést emeljük ki, vájjon és mennyiben fejthet ki a szemre káros hatást természetes fényforrásunk: a nappali fény. Azon vélemény, hogy a nappali fény már normális intensitásában is, különösen a beteg szemre káros lehet, régen ismeretes orvosok és laikusok között egyaránt Sokszor látjuk még ma is, habár nem oly elterjedettségben, mint 20—30 évvel ezelőtt, hogy milyen szerepet játszik a különböző szembajok kezelésénél a szemnek a világosságtól való távoltartása. Ezen felfogás kritikai bírálata ahhoz az eredményhez vezet, hogy kielégítő és kellően megokolt magyarázatunk hiányzik. Szolgáljon erre itt egynéhány példa: Igen feltűnő és így már régóta ismeretes tünete a scrophulás ophthalmiának a fénykerülés, mely tünetet még manapság is nagyon számba vesznek a therapiában : a gyermekeket sötét szobába helyezik, szemüket szürke védőüveggel látják el, hogy a napfénytől lehetőleg óvják. De vájjon eléggé be van-e bizonyítva az, hogy a szemhéjak összeszorítását a fénykerülés okozza ezen megbetegedésnél ? Azt hiszem, nem. Ezen nézetet, mely szakférfiaink között oly nagy elterjedettségnek örvend és így az orvosi kezelésben nagy jelentőségre tehet szert, most kissé behatóbban óhajtjuk tanulmányozni. Az a néhány évvel ezelőtt felhozott nézet, melyet szemészek is vallanak még mai nap is, tovább fenn nem tartható, hogy a fény beesése a normális szembe az iriscontractio által a trigeminus ágaiban káprázás okozta fájdalmat (Blendungsschmerz) idézne elő, miután Römer (1903) laboratóriumomban rendszeres vizsgálatokkal kimutatta azt, hogy a legerősebb physiologikus ingerek sem váltanak ki fájdalomérzetet, még akkor sem, ha sötét szobában való hosszas tartózkodás után, midőn a pupilla ad maximum tágult, hirtelen a tiszta égboltra nézünk közelében a napnak; ilyenkor nem lehetett kellemetlen érzetet, de egyáltalában nem lehetett semmiféle érzetet kimutatni, melyet fájdalmasnak lehetett volna nevezni. Ezt a tényt mindenki magán nagyon könnyen kipróbálhatja. Még az irishypothesis hívei is concedálják azt, hogy a kápráztató érzetet kísérletileg mindig előidézni nem lehet, mert néha megvan, néha pedig nincs. Ezáltal értékét is veszti az a felfogás, mely szerint az atropin az úgynevezett kápráztató érzetet megszünteti. Hogyha normális embernél az * C. v. Hess, egyetemi nyilvános rendes tanár, titkos udvari tanácsos, a müncheni egyetemi szemklinika igazgatója, ki az 1. számú egyetemi szemklinikán 1905-ben fontos tudományos vizsgálatokat végzett, e dolgozatát a „Szemészet“ számára küldte s itt jelenik meg első ízben, németről Davidovics József dr., klinikai segédorvos úr fordította le.
