Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
211 a vizsgáló és előadó helyiség felszerelésére alig jutott kétezer forint, a miért akkor sem lehetett sokat vásárolni; 1872-ben kapott 836 forintot, 73-ban újra 1208 frt 77 krt (az egész orvosi kar összesen 16.000-et!) nem évi átalányként, hanem beruházásokra. Ilyen szegénységben milyen nagyon érezhette a hiányosságokat és azt a kötelességet, hogy e helyzetben is vonzóvá és eredményessé tegye az új intézetet! És azzá is tette. Meg akarom említeni, hogy nézetem szerint segéde megválasztásában szerencsés volt. Feuer Nathaniel, kit Bécsből hozott magával és ki ott már némi klinikai gyakorlatot szerzett, szorgalmas, igénytelen és a szemészet iránt mély vonzalommal viseltető ember volt. Nagy baj volt, hogy sem magyarul, sem oláhul nem tudott; nyelvtanuló képessége meg igen gyenge volt. De szorgalma mindent pótolt. Teljes buzgósággal írt ma is használható, lelkiismeretes megfigyelésekre támaszkodó kortörténeteket; igaz, hogy németül az első évek alatt; a betegekkel igyekezett szívesen bánni, bár azok nem vágytak úgy az ő keze alá, mint Schulek elébe, bizony más volt a hang, az alak, a mód, meg a kéz érintése is. De jóakarata és főnőké iránt való odaadása lassanként átformálta őt; én három éven át gyakran érintkeztem vele és csodáltam kitartását, főleg a magyar nyelvvel való, sok magántanóra reáfordítása után is elég gyenge sikerű küzdelmeit. Előttem, ha most rá visszagondolok, általános orvosi szempontból kedvező jelenségnek látszik, hogy Schulek-nek mindjárt működése első évében volt némi magán-gyakorlata. Ez mindenütt egészen természetes dolognak s nem meglepőnek volna mondható, csak az akkori Kolozsvár városban nem volt természetes. Itt abban az időben nem az orvosdoktoroknak volt a gyakorlatban főrésze; csodálatos, elmaradt ízlése és felfogása volt a közönségnek, a minek egyik bizonyítéka az is, hogy igen nagy és részben előkelő gyakorlati köre volt egy sebésznek, ki borbélymester is volt, nyitott borbélyüzlettel, ha jól emlékszem a Belmonostor-utczában s a ki borzasztó középkori orvosi munkát végzett; pl. egy máj-echinococusban szenvedő művelt nőnek heteken át rakatott a vágóhídról frissen hozatott marhalépet a jobb oldalára, ott tartatva azt 24 óráig. Hogy ilyen orvoslást eltűrő közönségben a Schulek tartózkodó, magát pajtáskodással nem kedveltető egyénisége mégis tisztelőkre talált, hogy azok, kik minden kis bajjal Bécsbe futottak s ott sokkal jobban tudták a járást, mint Budapesten, mégis vele operáltatták magukat, ez nézetem szerint azt mutatja, hogy ő saját tekintélyét, mint minden orvos, legjobban szolgálta munkája sikerével és emberi korrektségével. És nem állhatom meg, hogy meg ne említsem, hogy az egyetemből Kolozsvárnak legnagyobb haszna, orvosi karunk nagyérdemű működésének legfőbb jele éppen abban van, hogy ezzel a várossal és ezzel az országrészszel megismertette az igazi orvosi munka mivoltát, kifejlesztette az egészségügyi kultúra alapját, az orvoslásban való bizodalmát, az orvosi munkáról való helyes felfogást. Ebben a jórafordulásban a Schulek munkája és személye volt az egyik leggyorsabban ható tényező. Utána még sokkal többet tettek és végleges fordulatot okoztak a helyzetben Genersich A. mint gyakorló orvos és főleg Purjesz Zsigmond, kinek nevéhez a belklinika rendkívüli hatása és a személyéhez való bizodalomból származó sok egészségügyi reform kapcsolódik. 14*
