Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
12 a törőközegek absorbeálják. Birch-Hirschfeld szerint az anatómiai elváltozások is mások az ultraibolyasugarak okozta kápráztatásnál, mivel az chromatogen- és vacuolaképződéshez vezet a retina ganglionsejtjeiben és a belső magvakban, míg a külső retinarétegek sértetlenek maradnak, melyek a napfény okozta kápráztatásnál első sorban megbetegednek; ezen elváltozásokat kisérletileg is elő lehet idézni ultraibolyasugarakkal együtt, valamint azok nélkül ú. n. „Schwerstflint“-üveg segítségével. Vogt (1912) azon a véleményen van, hogy a napfény okozta kápráztatás káros hatását, melyet az a retinára gyakorol, összefüggésbe lehet hozni nemcsak a világító és az ultraibolya, hanem az ultravörös sugarakkal is, mert neki nem sikerült a hősugarakat néhány cm. vastag vízrétegen való átvezetéssel visszatartani. Azonban már Czerny kísérleteiben is közbe volt iktatva egy 20 cm. vastag vízréteg a fénysugarak útjában, mely az ultravörössugarak részére jóformán áíhatatlan. Bit eh-Hirschf éld is azt találta újabban, hogy a retinalis elváltozások semmiképpen sem különböznek egymástól, midőn a napfény okozta kápráztatásnak kitett házinyúlszemek elé erős adiatherm ferrosulfat-oldatot iktatott, vagy ha azt nem tette. Úgy látszik sok valószínűség szól a Czerny- és a Deutschmann-féle felfogás mellett, mivel szerinte a kérdéses napfény okozta kápráztatás által előidézett ártalom lényegileg a világító sugarak által közvetített hőhatás volna: mert ha egy nem kellően védett szem a napba tekint, a napsugarak gyűjtőpontja megközelítőleg a retina síkjába esik és daczára a csarnokvíz, lencse és üvegtest közbeiktatásának, hőemelkedéshez vezethet, mely retinalis elváltozásokat, sőt a retina elpusztulását is okozhatja, mihez elegendő a retina hőmérsékletének néhány fokkal való emelkedése. Érdekes volna annak az ismerete — ha megfelelő mérésekkel meg tudnók határozni — hogy a legkülönbözőbb megvilágításoknál tényleg vannak-e hőmérsékemelkedések, melyek a retinán ilyen elváltozások előidézéséhez szükségesek. A hőemelkedésnek nem szükséges okvetlenül olyannak lenni, hogy az azonnal a retinán a foveában coagulatiót okozzon, egészen jól elképzelhető az is, hogy kisebb hőemelkedések kezdetben még látható elváltozásokat nem okoznak, később azonban oedemák és másféle gyuladásosnak nevezhető elváltozások lépnek fel. Az említett Czerny-íé\e kísérletből világosan kitűnik a fekete pigmentepithelréteg szerepe a ható sugarak absorptiójánál: a retina pusztulása elmarad, ha a retinát átlátszó üveglapra helyezzük; mint a hogy azt Birch-Hirschfeld megfelelő kísérleteiben is látjuk. Ezen lelet elegendő Aubaret (1900) azon véleményének megczáfolására, hogy a napfény okozta kápráztatást nem lehet thermikus hatásnak felfogni, mivel egy hőmérő, mely egy megfelelő diaphragmával ellátott 40 D. lencse elé helyeztetett, csak 1—2 fokkal emelkedett. Birch-Hiischfeld ezzel szemben kimutatta azt, hogy ha egy a napsütésnek kitett müszemet egy réteg 50 foknál olvadó paraffinra helyezett, az néhány másodpercz alatt megolvadt, ha a paraffin mögött fekete papiros is volt, míg ha az mögötte nem volt, az olvadás csak perczek múlva és állandó megvilágítás mellett következett be. Aubaret feltevésére, hogy t. i. a pigmentnek phototropikus vándorlása a napfény okozta kápráztatással összefüggésben áll, a felelet meg van adva azzal, hogy kimutattuk (1902) majomszemekkel végzett kisér-
