Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
13 léteinkben azt, hogy itt phototropikus pigmentvándorlás egyáltalában nincs. Ezen eredményeket később Garten (1908) beigazolta. Tudvalevő dolog az, hogy régebben sokszor tekintették az erős napfényt különböző szembajok okának Deutschmann (1882) figyelmeztetett arra, hogy napfénytől megvilágított házinyúl szemének szemtükri képe nagyon hasonlít az emberi chorioiditis disseminatához, sőt néhány esetnél felvette annak a lehetőségét, hogy napfény okozta kápráztatástól megbetegedések keletkezhetnek. „Az egyes foltok helybelileg és időbelileg különböző megvilágításoknak felelnének meg.“ Deutschmann akkor még tankönyveiben is rámutatott arra, hogy a túlságos napfény okozta kápráztatás oka lehet chorioiditis disseminata keletkezésének. Ezen idézet is élénken mutatja, hogy e kérdésről 30 év alatt mennyire megváltozott a véleményünk. A napfény okozta kápráztatás eseteiben legtöbbször természetes fényforrásunk csak igen rövid ideig hat, de igen nagy intenzitással, szemünkre. Másik fajta kimutatható ártalom, melyet természetes fényfcrrás okoz, a hó okozta kápráztatás. A fény általában lényegesen kisebb intenzitásban hat, mint az előbbinél, de mégis szokatlan erősségben hosszabb ideig. Azon változások, melyek itt fellépnek, lényegileg a szem mellső részleteire vonatkoznak, különösen a kötöhártyára, főképpen könnyezés, fájdalmak és fénykerülés alakjában (véleményem szerint az idegentestérzés az, a mi a szemrést zárásra készteti); ezekhez járul súlyosabb esetekben egyes szerzők nézete szerint irishyperaemia is (Gardner 1871, Berlin 1888, Ewald 1891); a cornea csak ritkán vesz részt a megbetegedésben (Hildige 1861, Reich 1880 és mások). Reich (1880) 70 munkásnál, kik hosszabb ideig igen magasan hóban dolgoztak, súlyos conjunctivalis elváltozásokat észlelt. Galli-Valerio nemrégen (1911) önmegfigyelései alapján beható tanulmányt közölt a hó okozta kápráztató érzésről. A hó okozta kápráztatástól származott elváltozások rendszerint minden gyógykezelés nélkül igen gyorsan gyógyulnak; s hogy ezen elváltozásokat lényegében az ultraibolyasugarak okozzák, kétségbe nem vonhatom azóta, hogy ennek hatását a magam szemén tudtam megfigyelni, mely megfigyeléseket hosszabb ideig tartó gletschertúrákon magamon kitünően ellenőrizhettem. Közönséges szürke vagy sárga védőüvegek (Hallauer- és euphos-iivegek stb.) elegendő védelmet nyújtanak ezen bántalom ellen; valószínűleg alkalmas színtelen üvegek (pl. Schottféle ,,Schwerstflint“-üveg) is elegendők volnának, mivel ezek is vissza tudják jórészben tartani az első sorban ártalmas ultraibolyasugarakat. A hó okozta kápráztatásnak a retinán észlelt elváltozások kérdésének irodalmában kevés és részben nem kielégítő nézeteket találunk. Reich (1881) számos, hó okozta kápráztatásban szenvedő munkás között kettőnél látta a látóideg és a retinalis erek vérbőségét. Widmark (1893) idézi Ewald észleleteit, ki hét esetben először amblyopiát, azután conjunctivalis elváltozásokat látott. Ha Widmark itt fátyolozott látást említ, úgy nincs kizárva a lehetősége annak, hogy ez talán könnyebb természetű cornealis borusságtól van feltételezve, a mi pedig ultraibolyasugarak hatásánál felléphet. Widmark nyktalopiát, más szerzők hemeralopiát említenek mint a hó okozta kápráztatás következményét. Később erősen ködös látást, a látótérnek fokozatos elsötétedését írják le a teljes látáselborulásig. (Azon kérdést függőben kell hagynom, hogy az tényleg
