Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

137 1876-ban, sőt Guerin 1769-ben ajánlották az ínhártya megnyitását filtrálás czéljából. Az kétségtelen azonban, hogy Elliot tette a műtétet népszerűvé, 1911-ben már 406 esetről számol be, a melyet a nála megfordult 15 operateurrel osztott meg. Az Ophthal mological Society of the United Kingdom és a British Medical Association Birminghamban 1911-ben tartott ülésében, úgyszintén a heidelbergi szemésztársaság 1912-i ülésé­ben többen nyilatkoztak a műtétről. A Budapesti kir. Orvosegyesületben egyik tanítványom és segédem, ifj. Liebermann Leo, mult év novembe­rében ismertette az eljárást. Úgy látszik, hogy legczélszerübb másfél, vagy két mm. átmérőjű trepant használni, a nyílást felül vagy alul végezni, nagy kötőhártyalebenyt készíteni és az irisben mindannyiszor kis basalis kimetszést végezni. Az utókezelés folyamán synechiák elkerü­lése czéljából néhányszor mydriaticum alkalmazására is van szükség. A complicatiók között a kötőhártyalebeny átlikasztása, a korongnak a mellső csarnokba való bukása, hályogképződés, üvegtest-előesés (Elliot statisztikája szerint 5%-ban) és gyuladások szerepelhetnek. Elliot hosz­­szabb ideig csak 66 esetet észlelhetett, ezek közül 40 esetben javult a glaucoma, 18-ban változatlan maradt, 8-ban romlott és 1 iridocyclitis­­ben megvakult. Ezek az újabb glaucomaellenes operálások főbb typusai. Termé­szetesen az ajánlott módszereket nem merítettem ki, hanem csak azokra szorítkoztam, a melyeknek elegendő szilárd theoretikus alapjuk volt s a melyeket ez alapon magam is végeztem. Ha ezek után tiszta képet akarunk nyerni a glaucoma therapiájá­­ról, 1. szabatosan el kell választanunk egymástól a glaucoma egyes alakjait, 2. betekintést kell nyernünk a glaucomás szemek anatómiai viszonyaiba, 3. szigorú kritika alá kell vennünk az operativ eredménye­ket és azok tartósságát. Ezen problémák megoldásával az egyetem I. sz. szemklinikája már régen foglalkozik. A mi az első pontot illeti, a klinikán azon primaer glaucoma-ala­­kokat nevezzük simplexeknek, a melyeken semmi külső elváltozás sem ismerhető fel, a pupilla középtág, izgalmi jelenségek nincsenek s kizáró­lagosan a látótér szűkülete, főleg felül és belül, valamint a látóidegfő üstszerű kivájulása biztosítják a diagnosist. Ezzel szemben még a glau­coma inflammatoriumot és a glaucoma juvenilét sorozzuk a primaer alakok közé. Mindig azon meggyőződésben voltunk, hogy ezek, látszólagos különbözőségük ellenére is összetartoznak, Imre József tanársegédemnek a Schiötz-féle tonometerrel végzett vizsgálatai újabb bizonyítékot szol­gáltatnak a mellett, hogy a glaucoma simplexnél található jelenségek is a nyomás emelkedéséből származnak. Sikerült ugyanis igazolni, hogy még azon esetekben is, a midőn ujjainkkal a nyomás-emelkedést nem tudjuk kimutatni, a tonometerrel végzett vizsgálat a feszülés emelkedé­sét igazolta. Azon körülmény, hogy néha a glaucoma simplex szemünk előtt csap át az inflammatorius alakba, valamint az a tapasztalás, hogy néha egyik szemen az egyik, a másik szemen a másik alak van jelen, csak megerősítik azon meggyőződésünket, hogy ez alakok ugyanazon betegség különböző nyilvánulásai. A kórszövettani vizsgálatok tanulmányozásával két egyetemi pálya­díjat nyert dolgozat foglalkozik. Az egyik Pólya Jenő, a másik az oly

Next

/
Thumbnails
Contents