Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

132 Markbreiter: Histologische Daten zur Entstehungserkentnis derglaukom. Exkavation. Arch. f. Augenh. 1910, Bd. 66. Ogawa: Über die kavernöse Degeneration des Sehnerves. Archiv f. Augenheil k. Bd. LXX11, 1912, S. 10. Polatti: Sehnervenatrophie und Dehiszenz der Sclera bei hochgradiger Myopie. Klin. Monatsbl. f. Augenh. Bd- 44, 1906, S. 14. Schnabel: Die Entwicklungsgeschichte der glauk. Exkavation. Zeitschr. f. Augenh., Bd. XIV. 1905, S 1. Schnabel: Die glaukomatöse Sehnervenatrophie. Wiener medizinische Wochen­schrift, 1900. Schnaudigel: Die kavernöse Sehnervenentartung. Arch. f. Ophthalm., Bd. LIX. 1904. S. 344. Schmidt-Rimpler: Pathologisch-anatomischer Beitrag zur Entstehung der Druck­exkavation. Arch. f. Ophthalm., Bd LVHI, 1904. Stock: Über kavern. Sehnervenatrophie bei Myopie. Klin. Monatsbl. f. Augenheilk., Bd. XLV1, 1908, S. 324. Treitel: Beiträge zur pathologischen Anatomie des Auges. Archiv f. Ophthalm. Bd, XXII, 1876. Watanabe: Beiträge zur Beurteilung des Verschlusses des Kammerwinkels etc. Zeit­schrift f. Augenh., Bd XIX, 1908, S. 109. Weitbrecht : Anatomische Untersuchungen bei 12 Fällen von Glaucoma secundarium. Inaugural-Dissertation, Tübingen, 1912. XI. A szemizombénulások meghatározása a Hess-féle tábla segélyével. Irta: Ditrói Gábor dr., 1. szemklinikái gyakornok. A W. R. Hess dr. által az Archiv für Augenheilkunde LXX. év­folyamának 1. füzetében ismertetett methodust, mely a két szem relativ mozgásviszonyainak planimetrikus ábrázolásában s az ábrák analyzálása útján a lehető legpontosabb diagnosis felállításában áll, az elmúlt évben az I. szemklinikán sok esetben kipróbáltuk, respective mintegy három­negyed év óta minden egyes bénulásnál alkalmazzuk. Az eljárás oly könnyű, az eredmény annyira biztos és olyan pontos, a gyógyulás vagy rosszabbodás folyamatát oly pontosan lehet követni, hogy ezen egyszerű berendezés megszerzését nem ajánlhatjuk eléggé kartársainknak. Az eredeti hosszabb leírás helyett az alábbiakban ismertetem rö­viden a methodust: Ha egyik szememet a binocularis látás kényszere alól felmentem, akkor ez a szem az anatómiai helyzetét, az ú. n. Ruhelage-t foglalja el és eredeti helyzetéből az esetek bizonyos számában kitér. Ha már most a másik szememmel fixálok egy pontot, ennek a binocularis látásból kizárt szememnek a fixáló pontja csak akkor esik össze a másik, vezérszemnek a fixáló pontjával, ha helyzetéből a binocularis látás kényszerének meg­szűnte daczára sem tért ki, szóval, ha állása és mozgásai normálisak. Minden más esetben máshová fog esni a „kizárt“ szem fixáló pontja. Bénulás esetében ez eo ipso úgy van, itt csak arra van szükségem, hogy a két különböző képet le tudjam jegyezni. Ennek a genialis módját eszelte ki Hess s eljárása éppen a lappangó, kezdődő szemizombénulá­sok kimutatására alkalmas.

Next

/
Thumbnails
Contents