Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
133 Ha egy fekete táblán négy vörös pont van (egy a síkra projiciált sphaerikus quadrat sarkai), akkor ezt a négy vörös pontot, ha egyik oldalt vörös, a másikon zöld üvegü pápaszemet teszek fel, csak azon szememmel láthatom, a melyik előtt az azonosszínű vörös üveg van, a másikkal csak csupasz feketeséget látok. Viszont, ha most a kezembe veszek egy (1 méter hosszú) vékony, fekete botot, a melynek végén akkora zöld karika van, a mekkora a piros pontot éppen körülveszi, ezt a zöld karikát meg csak azzal a szemmemel látom, a melyik előtt a zöld üveg van s a melyikkel csakis zöld karikát vagyok képes látni, de piros pontot nem. Ha a zöld karikát a táblára illesztem, Iátok ugyan piros pontot is, zöld karikát is, de mindegyiket csak egy-egy szememmel. És ha a zöld karikát véletlenül a piros pontra húzom, csak azon esetben állítom, hogy „rajta van“, ha külön-külön néző szemeimnek retina képei identikus helyekre esnek, a mi csak úgy lehetséges, ha mindkét szemem állása és mozgásai teljesen normálisak. Minden más esetben arrébb húzom a zöld karikát a piros pontról és valahol egészen máshol a mezőn fogok megállani, ott, a hol a zöld karika a zöld szemüveges szemem identikus sphaerájába tévedt. így azután az eredeti, piros szemüveges szemem által a rendes helyén fixált piros négyszög helyett egy egészen más fog kijönni s ez az eltérés minden bénulásnál más és más, rendkívül jellegzetes, legalább is annyira jellegzetes, mint a megfelelő mechanikus kiesési tünetek. Ha egyik szem állása ferde, akkor a hozzátartozó mező el van tolva; ha valamelyik szem mozgásában akadályozott, akkor a neki megfelelő mező beszűkült. A vizsgálat menete a következő: Az egy négyzetméternél valamivel nagyobb fekete posztóból való vizsgáló táblát egyenletesen megvilágított helyen felfüggesztve, a beteget annak középpontja elé, a táblától 1 méternyire ültetem (a bot hossza) s elmagyarázom, hogy a négy piros sarokpontot kell a zöldkarikás pálczával megmutatnia. Ezután felteszem neki a piros-zöld pápaszemek közül az egyiket, mondjuk azt, a melyiken a zöld üveg a bal szem elé jut. Figyelnem kell, hogy a kagylós pápaszem a szemhéjakat le ne szorítsa. Most a beteg háta mögé állok, kezemben a sémával s leghelyesebb, ha a beteg fejét kissé fixálom tenyereimmel úgy, hogy se ferdén ne üljön, se fejét le ne horgaszsza, vagy nagyon fel ne emelje. Gyermekeket, vagy nagyon alacsony termetű embereket emelhető, csavaros székre ültessünk vagy a táblát engedjük le annyira, hogy a középpont mindig szemmagasságba jusson. A beteg most felszólításunkra egyenként mutatja a vörös pontok képzelt helyeit, tulajdonképpen a zöld üveges szem identikus pontjait s éppen ezért ezeket a mutatott pontokat a sémának abba a mezőjébe kell bejegyeznem, a melyik a zöld üveget viselő szemnek felel meg, jelen esetben tehát a bal mezőbe (a sémán is baloldalt). Mikor ezzel készen vagyok, felteszem a másik piros-zöld szemüveget, most már azt, a melyiken a zöld üveg a jobb szem elé jut s a beteg újból elmutogatja a „képzelt“ pontokat, jelen esetben, miután a vörösüveges bal szem fixál, a jobb szem identikus pontjait, a melyeket pontosan be is jegyzek a sémának jobboldali mezőjébe. A vizsgálat ezzel véget is ért, következik az analysis. A bejegyzett pontokat összekötjük négyszöggé s vizsgáljuk, melyik sémában van a kisebb négyszög. Ha a balban, akkor a mozgáskorlátozás a bal szemet illeti, ha a jobboldaliban, akkor a jobb szemet.
