Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
131 Stock olyan magyarázatot igyekezett keresni, melynek segítségével ezeknek a myopiánál való előfordulásukat is meg lehet érteni. Szerinte a glaucománál és myopiánál egyaránt, bár különböző okokból, a n. opticus rostjai erős húzásnak vannak alávetve s ennek következtében befelé huzatnak a bulbus belseje felé, de a velős hüvelyű rostok vastagabbak lévén, nem tudnak keresztülbujni a lamina cribrosa likacsain s így leszakadnak. Ez a leszakadás s a következményes gliaburjánzás kimaradása okoznák ezen elváltozást, s így érthetők volnának azon esetek is, a hol ezen cavernák a lamina cribrosa hátraboltosulása nélkül találhatók nagy nyomásingadozással járó glaucománál, a mikor a már létrejött szakadások után a tensio ismét csökken. Nagyon messzemenőnek tartanám két eset kapcsán ezek Iétrejövésének módjáról, még inkább pedig ezeknek szerepéről a glaucoma pathogenesisében szólni, csupán azt óhajtom megjegyezni, hogy Stock felfogása nem fedi teljesen a valóságot. Nem tartom valószínűnek, hogy ilyen duiva physikalis momentumok szerepelnének ennek előidézésében, azonkívül nem lehetetlen, hogy ha a tractiónak tényleg az említett létjogosultsága meg is volna, hogy a rostok szakadását idézi-e elő, vagy pedig egyszerűen a velős hüvely keztyüszerű visszatüremkedését ? Egy későbbi közlésében maga Stock is kijelenti: lehetséges, hogy az ő felfogása nem fedi teljesen ezen folyamatot, de jelenleg más, jobb magyarázattal ez irányban nem rendelkezünk. Tény, hogy e felette érdekes kóros elváltozás elég sűrűn fordul elő glaucoma kapcsán, de joggal mondja Schmidt-Rimpler, hogy egyedül a cavernák jelenlétéből glaucomát nem szabad diagnostizálnunk, s ezt a későbbi vizsgálatok eredményei csak megerősítették Fleischer a legutóbbi heidelbergi szemészgyülésen oda nyilatkozott, hogy szerinte a cavernák létrejövésénél fontos szerepet játszik a lymphpangás, a melynek előstádiumát a véredényekben beállott keringési zavar idézi elő. Mivel eseteimben a centrális vénában kimutatható nagy fokú keringési akadály szembetűnő, tartom fontosnak a fentebbi esetek közlését. Irodalom. Axenfeld: Kavernöse Sehnervenatrophie mit multiplen Dehiszenzen der Sclera bei hochgradiger Myopie. Bericht über die 32. Versammlung der ophthalm. Ges., Heidelberg, 1905, S. 303. Deutschmann : Zur pathologischen Anatomie des hämorrhagischen Glaukom. Arch, f. Ophthalm., XXV, 1879. Elschnig: Patholog. Anatomie des Sehnerveneintrittes. 1904. Elschnig: Anatomische Untersuchung zweier Fälle von akutem Glaukom. Archiv für Augenh. 1896, Bd. XXXIII. Ergänzungsheft, S. 183. Fleischer: Über einen Fall von Glaucoma simplex mit Schnabel’schen Kavernen. Ophthalm. Ges. 1911, Bd. 37. Fuchs: Lakunenbildung im Sehnerv. Zeitschrift für Augenheilkunde, Band XXIII, 1910, S. 76. Harms: Anatomische Untersuchungen über Gefässerkrankungen etc. Arch. f. Ophth. XXI. Bd., 1905, S. 1, n. 245. v. Hippel: Über die Schnabel’sche Lehre von der Entstehung der glaukom. Exkavation. Arch. f. Ophthalm. LXXIV, 1910, S 101. Krückmann: Über Pigmentierung und Wucherung der Netzhautneuroglia. Archiv f. Ophthalm., LX, 1905. Leber-Hummelsheim: Ein Fall von atrophischer Degeneration der Netzhaut und des Sehnerven etc. Arch. f. Ophthalm., Bd. L1I, 1901. 9*
