Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
116 endothel a normálistól semmiféle eltérést nem mutat, némelyiknek belsejében vare Gieson szerint sárgásrózsaszinűre festődött structura nélküli tömeg van. Fehér vérsejtek széli állásának, perivasculitisnek, vagy oedemának sehol sincs nyoma. Az egész tumort tulajdonképpen plasmasejtek alkotják, a melyek különböző nagyságúak, nagyjában kerekek, vagy oválisak, többnyire egymagvúak, de találhatók 2—3—4 magvú alakok is. A mag excentrikusán fekszik a protoplasmában. Mitosis sehol sem látható. Elég nagy számban találhatók átmeneti alakok a lymphocytákból. Úgy a plasmasejtekben, mint azok között is Russel-féle testecskék. Az említett sejtalakokon kívül még lymphocyták, polynuclearis leukocyták, s igen kis számban hízósejtek is találhatók. A daganatot alkoholban fixáltam, s celloidinbe ágyaztam be. A metszeteket haematoxylin-eosinnel, methylenkékkel, polychrom methylenkékkel, van Gieson és- Pappenheim (methylzöldpyronin)-féle eljárás szerint festettem meg. II. eset. K. P.-né, 48 éves. A jobb felső áthajlási redő táján a tarsussal összefüggő kissé lebenyes daganat, a mely l'/a év óta lassan növekedett, s a felső szemhéja egészen előemelte. A daganat puha tapintatú, élénk vörös színű. Különben mindkét szem conjunctivája és corneája teljesen normális. Klinikailag carcinoma tarsisra gondoltunk. A daganat kifejtése a tarsussal egyetemben történt. A daganatot Zenker-féle folyadékban fixáltam, alcoholban keményítettem, scelloidinbe ágyaztam be. A metszeteket haemelannal, haematoxylin-eosinnal, methylenkékkel, polychromethylenkékkel, van Gieson-, Giemsa-, Gram- és Pappenheim-féle eljárás szerint festettem meg. A daganat alsó részében a tarsus volt. Felső része papillaris szerkezetet mutat. Óriási papillák, közöttük igen keskeny és mély betüremkedések. A felszínt mindenütt kétrétegű hám borítja, a melyen semmi eltérés a normálistól nincs Mélybe nyúló hámcsapok nem láthatók. Az adenoid réteg igen keskeny, benne rendkívül finom kötőszöveti rostok, köztük elszórva nehány lymphoctya, kevéssel több, mint a mennyi normális körülmények között is e rétegben található. A kötőszövet mennyisége csak a tarsus felé növekedik, a felszín alatt, valamint a középső részekben csak igen finom rostok haladnak nagyobbára a felszín felé. Elég nagy véredények és tág lymphedények. A peritarsalis szövetben ovális üregek (Hohlräume), a melyeket amorph tömeg tölt ki, s a melyekben leukocyták és epitheloid sejtek is láthatók. A daganatot ugyanazon plasmasejtek alkotják, mint az előbbinél. A Russelféle testek itt nem találhatók. Nagy számban vannak basophil granulatiójú plasmasejtek. Ezeken kívül itt is orsóalakú, hosszúkás kötöszöveti sejtek, lymphocyták, leukocyták, hízó sejtek (igen gyér számban) fordulnak elő, azonkívül elszórtan epitheloid sejtek is láthatók, főleg a hámréteg alatt, de szórványosan a mélyebb részekben is feltalálhatok. Mindkét esetben kötőszöveti reticulumba ágyazott sejtes elemeket találtam. A kötőszövet gazdagabb eloszlású a tarsus táján, innen menynyiségében fokozatosan csökkenőleg sugárzik a felszín felé. A felszín alatt már csak igen finom kötőszöveti rostok voltak találhatók, a melyek az erek adventitiájával összefüggnek. A kötőszöveti rostok között hosszúkás, orsóalakú, jól festődött kötőszöveti sejtmagok láthatók. Az első esetben nagy területeken a kötöszöveti gerendázat rostrajzolata fel nem ismerhető, élénkvörösre festődött van Gieson szerint, a kifejezett hyalin degeneratiót jellemző elváltozásokat mutatja. A sejtes elemek között az alant bővebben vázolandó plasmasejtek dominálnak, ezeken kívül hízósejtek, lymphocyták, mono- és polynuclearis leukocyták találhatók. A plasmasejtek nagyjában kerek vagy ovális alakúak, de találhatók nagy számban köb-, illetőleg polygonalis alakkal birók is. Elhúzódott alakok csak igen szórványosan találhatók. A protoplasmának nyúlványai sehol sem voltak. A mag mindenütt excentrikus fekvésű, sok helyen egészen a peripherián fekszik. A mag körül mindenütt világos
