Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
117 •udvar látható, a melyet Krompecher circumnuclearisnak, Almkvist pedig perinuclearisnak nevez. A sejtek jórészt egymagvúak, de vannak 2—3—4 magvúak is (plasma-óriássejtek). A sejtek nagysága igen változó, kisebb •és nagyobb alakok találhatók egymás közelében. Feltűnő és jellemző a magvak kerékszerű rajzolata, a szélen pontok alakjában elhelyezkedő 5—8 chromatinszemcsékkel, a centrumban kicsiny nucleolussal. Kivált jól látható a plasmasejtek structurája a polychromethylenkékkel, valamint a methylzöld-pyroninnal festett metszeteken. Bőit és Rund-dal egyetemben a kétmagvűságot inkább tarthatjuk a gyors proliferatio, mint degeneratio jelének, mivei a normális degeneratio semmi jelét sem mutató részekben (II. eset) is igen gyakran láthatók ezen alakok. Valódi mitosist sehol nem találtam. Átmeneti alakok lymphocytákból plasmasejtekbe nagyobb számmal találhatók. Ilyeneket Pascheff is leír, Rund, valamint Deutschmann saját esetükben nem találtak. Ezen átmeneti alakokon kívül találhatók átmeneti alakok a mononuclearis és polymorph magvú leukocytákból is. Sokszor látható a sejtek protoplasmájában vacuolás degeneratio. Helyenként elszórva epitheloid sejtek is találhatók. Nagy számban találhatók basophil granulatiójú plasmasejtek. Polychrom methylenkék-festésnél cseresznyevörös színűek, apró, kiemelkedő göbök alakjában az egész protoplasmát kitöltik, elfedik a magkörüli világos udvart, de ezekben is látható a mag excentrikus elhelyeződése és typikus rajzolata. Az első esetben Russel-ié\e testecskék részint a plasmasejtekben, részint azok között is, methylenkékkel sötétkékre festődnek, pyroninnal, mint Unna és Rund is leírják, vörösre. Valószínűnek kell tartanunk Pascheff feltevését, hogy ezek a plasmasejtekben képződnek, nem pedig, mint egyesek felveszik, hogy a sejteken kívül képződnének és csak másodlagos úton jutnának azokba be. A Russel-féle testecskék homogének, gömbölydedek s különböző nagyságúak. Más, gyuladásos folyamatoknál gyakran láttam átmeneti alakokat a ptasmasejtekből a kötőszöveti sejtekbe, a mikor a plasmasejtek hosszúkásak, elhúzódó alakúak voltak, de a mag excentrikus elheíyeződésű, a kerékszerű rajzolata, a circumnuclearis udvar jól voltak még láthatók. Ezen két esetben ilyen typikus átmeneti alakokat sehol sem sikerült találni. Voltak ugyan egyes részek, a hol a kötőszöveti kötegek közé ágyazott plasmasejtek éppen ezen beágyazottság következtében hosszúkásak voltak, s bár kétségtelen, hogy a plasmasejtek átalakulhatnak kötőszöveti sejtekké, de ennek megítélésénél mégis igen óvatosaknak kell lennünk, mert a kötőszöveti rostok vagy izomnyalábok által szorosan körülövezett sejtek a nyomatásuk következtében is felvehetnek olyan alakokat, a melyek nagyjában hasonlíthatnak ezen átmeneti sejtek alakjához. Pascheff ezen plasmasejtekből álló daganatokat plasmomáknak nevezi és localis, gyuladásos eredetüeknek tartja. Rund saját esetét az aleukaemiás, heteroplastikus lymphomák csoportjába sorozza. Deutschmann valódi daganatnak tartja és plasmomának nevezi. Valószínű, hogy e daganatok tisztán localis okok alapján képződnek s az első esetben a gyuladásos származás is felvehetőnek látszik. Klinikailag sima felszínű, esetleg kissé lebenyezett, különböző nagyságú daganatok, a melyek a conjunctiva legkülönbözőbb részein fordulhatnak elő, de leggyakrabban az áthajtási redők táján találjuk. Localis okok
