Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
115 Nem tartja granulomának a kis capillarisok, a neutrophil leukocyiák és lymphocyták hiánya miatt. A daganatot az aleukaemiás, heteroplastikus lymphomák csoportjába sorozza. Deutschmann esetében egy rétegű epithel borította a daganatot, hámcsapok nyúltak a mélybe. Legsűrűbben voltak a plasmasejtek a hámréteg alatt, a tarsus felé a kötőszövet által elválasztva csoportokban oszlottak szét. Kevés igen finom ér, kevés hízósejt. A kisebb vénák és nyirokedények körül csoportokban elrendeződött plasmasejtek. Átmeneti alakok nem voltak. Unna álláspontját fogadja el, hogy ezek a kötőszöveti sejtekből a szövetekben képződnek, s ezzel magyarázza, hogy a hol sok a kötőszövet, ott kevés a plasmasejt és viszont. Nem tartja valószínűnek azon magyarázatot, hogy a plasmasejtek tulajdonképpen kötőszöveti reticulumba vannak beágyazva. A tumor éles határok nélkül folytatódott a környezetre. Mivel gyuladásos jelenségek (a submucosa hypertrophiája, leukocyták stb.) nem voltak jelen, ő ezt valódi tumornak tartja s ajánlja a plasmoma elnevezést. A Moskauer Augenärztliche Gesellschaft 1911 deczember 20.-Í ülésén Pokrowsky demonstrált egy conjunctivalis plasmomát. Erre vonatkozólag, sajnos, bővebb adatok nem állnak rendelkezésemre. Ezzel máris kimerítettük azt, a mi a szemészeti irodalomban a conjunctiva plasmasejtekből álló daganataira vonatkozik. A szervezet több helyén fellépő plasmocytomáktól eltekintve, localis plasmocytomát ir le Bőit, Pirone és von Werth. Az első esetben a sinus Morgagni Taschenband-járól, a második esetben a foghűsról irtották ki, a harmadikban pedig az uvuláról. Ezek után áttérhetek azon két eset leírására, melyeket a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. számú szemklinikáján alkalmam volt észlelni. I. eset. Az 54 éves asszony szembaja 6 év előtt kezdődött könnyezéssel és idegentestérzéssel. Különben egészségesnek érzi magát, más baja nincs. Mindkét szemen a conjunctivák erősen belöveltek, sötétvörös színűek, hypertrophizáltak. A tarsalis conjunctivákon áttűnő hegszövet. A bal felső áthajlási redő annyira megvastagodott, hogy tumornak imponál. A bal felső tarsus kb. 1 cm. vastag, bunkószerűen begörbült, folliculusok nincsenek rajta. A jobb felső áthajlási redő tájékán kocsonyás kiemelkedések. A corneán mindkét oldalt felületes ereződéssel bíró vaskos pannus trachomatosus. Szövettani lelet: A daganat conjunctivalis felszíne mindenütt hámmal fedett. Typikus kétrétegű conjunctivalis hámsejtek, a melyek helyenkint kisfokú oedemát mutatnak, A hámsejtek, között elszórtan, főleg a basalis rétegben egynéhány leukocyta található. A hámsejtek magja a normálisnak megfelelő, mélybe nyúló hámcsapok sehol sem láthatók. Magát a daganatot rendkívül gazdag kötöszöveti alapvázban beágyazott sejtek alkotják. A kötőszöveti gerendázat a legkülönbözőbb irányokban áthálózza a daganatot, egyenetlen eloszlású, a tarsus felé növekedik, a felszín felé csökken. Helyenkint csak finom szálak alakjában látható, másutt hatalmas, vaskos tömegeket alkot, ezen helyeken alig láthatók a tumort alkotó sejtek, tisztán kötőszöveti rostokból és ezekbe ágyazott hosszúkás, orsóalakú kötőszöveti sejtekből áll. A kötőszöveti rostok festődése, s rajzolatuk is különböző. Vannak részek, a hol a kötőszövet szép rózsaszínűre festődött, s a kötőszöveti rostrajzolat tisztán látható. Más helyeken a festődés az előbbinél sokkal intensivebb vörös, egynemű, rostrajzolat fel sem ismerhető. Helyenkint egész nagy tömegeket alkotnak ezen hyalinosan degenerált részletek. Az amyloid reactio negativ eredménynyel járt. Mindenütt a nagyságuknak megfelelő falzati alkotással bíró artériák és vénák, a melyek a legkülönbözőbb metszési síkokban vannak találva. Tág lumenű lymphedények, a melyeknek belsejét alkotó 8*
