Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
106 egyrészt mert a szerzők csupán általuk leírt methodusokkal mutatták ki a rugalmas rostokat a szaruhártyában, másrészt, mivel a Tartuferiféle eljárásnál az erős duzzadás következtében a rostok nem tartják meg eredeti helyzetüket, rendkívül hullámos lefutásúak, s mivel a Heldféle eljárással az elastikus rostoknak a cornea fix kötőszöveti sejtjeihez való viszonya is biztosan és jól tanulmányozható. Mielőtt saját készítményeim alapján ennek tárgyalásába bocsátkoznám, röviden az erre vonatkozó irodalmi adatokat óhajtom ismertetni. Henle elismeri, hogy a nagyobb emlős állatok szaruhártyájának peripheriás része elastikus rostokat tartalmaz. Waldeyer a Graefe- Saemischben hasonló állásponton áll, kiemeli, hogy a szarvasmarha és ló szaruhártyájának centrális részeiben nem talált elastikus rostokat. Martinotti nem tárgyalja részletesen a kérdést, Renaut pedig kétségbe vonja jelenlétüket. Az 1895. évi heidelbergi szemész-gyűlésen Sattler-nak a sclera elastikus rosttartalmáról tartott előadása kapcsán kifejlődött discussióban Leber (His-féle eljárás, H2S04-maceratio) és Wintersteiner (orcein és anilinkék-festés) kifejiik, hogy a corneában is láttak olyan rostokat, a melyeket elastikusoknak tartanak, míg Sattler ezek jelenlétét a corneában nem ismeri el. Stutzer e kérdésről írt második dolgozatában szintén kétségbevonja jelenlétüket, kijelenti, hogy első közleményében foglalt adatok tévesek, a szaruhártya orceinnel festődő elastikus rostokat nem tartalmaz, a mit ő azoknak tartott, azok nem elastikus rostok, csupán a parenchyma által élesen határolt keskeny nedvhézagok. Colombo-nak (orcein és Tartuferi-féle eljárás) sikerült elastikus rostokat kimutatnia. Prokopenko fixálásra Müller-féle folyadékot használt, alkoholkeményítés után az Unna-féle orcein és Weigertféle resorcin-fuchsin-festéssel, az előbbit Pokrowsky, illetőleg Stutner módosítása szerint, dolgozott. Az előző szerint sötét-barnára, az utóbbi szerint pedig barnás-vörösre, a Weigert-féle eljárással pedig sötétkékre festődött elastikus rostokat talált 51, 55 és 16 éves egyének szaruhártyájában. Nem talált a korkülönbségnek megfelelőleg a rostok számában, vastagságában, vagy festődésükben eltérést. A rostok szerinte kissé kanyargóak, a centrumban kisebbek, rövidebbek. a peripheria felé hosszabbak. Legnagyobbrészt a kötőszöveti kötegekkel parallel futnak, vagy pedig a két köteg közötti résben vannak. Prokopenko elismeri tehát e rostoknak a centrumban való jelenlétét, csupán ritkábbaknak, kisebbeknek tartja ezeket a széliekhez képest. Kivált jól láthatók a tangentialis metszeteken, némelyek párhuzamosak a kötegekkel, mások ferdén, vagy merőlegesen haladnak ezekre. A Descemet homogen és structura nélküli. Meridionalis metszetein a limbus táján igen sok rost látható. Monesi fentebb vázolt eljárásával a cornea centrumában és peripheriáján elastikus rostokat mutatott ki. A rostok kinézése, valamint azon körülmény, hogy eljárásával más szervekben is sikerült elastikus rostokat kimutatnia, meggyőződtették arról, hogy valóban ilyeneket látott, vizsgálatai azonban nem igazolták de Lieto Vollaro azon állítását, hogy ezek a szaruhártya fix sejtjeivel összefüggésben volnának. Az utóbbi szerzőnek sikerült a szarvasmarha, ló és később az ember szaruhártyájában sűrű elastikus rosthálózatot kimutatnia, a mely készítményekről Seefelder megjegyzi, hogy azok olyannyira meggyőzőek, hogy minden kétséget eloszlathatnak. Az említetteken kívül foglalkoznia
