Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)

1913-03-23 / 1. szám

104

színűnek, sőt szerinte jelenlétük ellen szól már eleve az, hogy nem volna közönyös a szaruhártya átlátszóságára nézve, ha benne a többi rosttól ennyire eltérő fénytörésű elemek volnának. Kiríbuchi szerint a szaruhártya széli részeiben vannak csak elastikus rostok, a centrumában nem volnának, csak 2—3 mm.-nyire a limbustól. E rostok hullámosak, a kötőszöveti kötegekkel parallel futnak vagy keresztezik azokat. Általában vékonyabbak, mint a sclera elastikus rostjai. Lenhossék összefoglalva az erre vonatkozó irodalmat, hajlandó Carlier nézetét elfogadni, hogy „a szaruhártya rugalmas rostjainak kérdése még nem tekinthető eldöntöttnek; a valószínűség egyelőre inkább a mellett szól, hogy valódi rugalmas rostok nincsenek benne, vagy ha vannak is, legfeljebb a szélső részeiben“. Ginsberg a sclerocornealis határról írja, hogy a scleralis szövet a cornea parenchymájába folytatódik, az utóbbiban azonban a sejtek és a nedvhézagok szabályosan vannak elhelyezve. Hiányzanak a sclerában kimutatható elastikus rostok, vagy pedig csak a cornea széli részeiben találhatók szórványosan. Virchow a Graefe-Saemisch legújabb kiadásában nem foglal el határozott álláspontot, a kérdés szerinte még befejezetlen és nem végleg eldöntött. Mindazon szerzők, a kik negativ eredményeket kaptak, az Unna- vagy Weigert-féle eljárásokkal dolgoztak. Ezekkel szemben Tartuferi, Monesi, Seefelder és Salzmann különböző festési eljárások segítségével positiv eredményeket értek el. Tartuferi többféle festési methodust ír le. Eljárásainak lényege ezüstsókkal való festés, melyről Recklinghausen bebizonyította már, hogy elastikus rostok festésére alkalmasak. Közvetlen a halál beállta után a szövetdarabok 10—15—30%-os thiokénsavas natriumoldatba teendők 1—8 napra vagy még többre a szövetdarab nagysága, illetőleg a szövet structurájának minőségéhez képest. A thiokénsavas nátriummal átivódott és felduzzadt darabokat egy, két vagy három napra chlorezüstöt tartalmazó destillált vízbe teszszük. Az eljárás tartama alatt 26°—36°-os thermostatban tartandó a kezelt anyag, a mely után rendes alkoholkeményítés következik. A második eljárás az előbbitől annyiban különbözik, hogy a szövetdarabot 1—2%-os thiokénsavas nátriumba teendők ugyancsak 1—8 napra. Ezután 1%-os thiokénsavas natriumoldatba kell tenni, a melyben bőségesen kell chlorezüstöt oldani. Valószínűnek tartja, hogy a meleg (thermostat) és organikus anyagok behatása folytán ezüstsulfat képződik a szövetekben. Harmadik eljárásánál a corneát 1V2—2 óráig l°/0-os sublimatban fixáljuk, utána destillált vízben kimossuk, majd becsiszolt üvegdugójú edényben, a mely l0/0-os thiokénsavas nátriumban fölös mennyiségben oldott chlorezüstöt, kis darab kámfort és thymolkristályt tartalmaz, tartjuk körülbelül 12 napig (20—30° C mellett), a mikor a reactio már rendszerint bekövetkezik. Destillált vízben való kimosás után még 24 óráig óráig destillált vízben tartjuk, alkoholkeményítés után celloidinbe ágyazzuk. A reactio kivált jól sikerül, ha 3—4 hónapig tartjuk az anyagot a fentebbi thiokénsavas natriumoldatban.

Monési vizes sublimatoldatban való fixálást ajánlott, utána vizes jodoldatban való mosást, majd néhány csepp sósavat tartalmazó 4°/0-os molybdaensavas ammoniakoldattal való kezelést, in toto festés haematoxylinnel, alkoholizálást, celloidinbe való beágyazást, azután haematoxylinnel való festést s sósavas vízzel való színtelenítést. Ezen eljárás segítségével sikerült nemcsak a cornea peripheriás részleteiben, hanem a centrumában is elastikus rostokat kimutatnia. Seefelder a Held-féle mo-