Szemészet, 1913 (50. évfolyam, 1. szám)
1913-03-23 / 1. szám
105 lybdaen haematoxylines eljárással dolgozott, a melyről Held a következőket írja: l°/0-os haematoxylin-oldatban (70°/0-os alkoholban oldva) tiszta molybdaensavat teszünk, ezt gyakrabban felrázva, már 14 nap múlva kezd a tinctura átalakulni, a mit kékesfekete színváltozás beállta jelez. Idővel növekedik ezen molybdaen-haematoxylintinctura intensitása. 1—2 éves tincturák sokkal jobbak, mint egynéhány hónaposak. Használat előtt a tinctura néhány cseppje destillált vízben oldandó, melegen (50° C) vagy hidegen hosszabb ideig kell festeni. A metszeteket közvetlenül lehet festeni, vagy előzőleg liqu alum, acetici vagy liqu. alsóbban kezelni. Fixálásra Zenker használható. Seefelder megjegyzi, hogy formalinfixálás mellett a festési eljárások nem sikerülnek. Azon kérdés tisztázására, hogy a szaruhártya tartalmaz-e elastikus rostokat, disznó-, borjú-, tehén-, nyúl-, különböző korú embryo-(3,5,7 és 8 hónapos) és két glaucoma in st. degen. miatt enucleált szemek corneáit használtam fel, a melyeket részint Tartuferi eljárásai szerint, részint pedig a Seefelder által ajánlott és leírt Held-ié\e molybdaen-haematoxylines eljárással festettem meg. A Tartuferi-féle eljáráshoz kevés megjegyezni valóm van, elég bőven magyarázza azt a szerző az „Archiv für Ophthalmologie“-ban megjelent dolgozatában. A thiokénsavban való maceráláshoz az esetek egy részében 15%-os, más részben 30%-os oldatot használtam. Tény az, a mit Tartuferi is leír, hogy a különböző állatok és az ember szaruhártyáját különböző mértékben duzzasztja fel. Erős oldatban hosszú ideig macerálva igen erősen megduzzadnak, de alakjukat megtartják, kivéve, ha nem választjuk le róla köröskörül a sclerát, a felületet borító hámréteg-részletekben vagy egészében lelökődik. Elég szép eredményeket kaptam, a mikor 7—8 napig 30%-os oldatban maceráltam. Az impraegnatiók igen jól sikerültek azon esetekben, a midőn argentum nitricum és konyhasó-oldat összeöntése által keletkezett friss argentum chloridcsapadékkal dolgoztam, jobban mint azon esetekben, a midőn az ezüstchloridot különböző folyadékokban (chloralkaliák, cyankalium stb.) oldva igyekeztem alkalmazni. Igaz ugyan, hogy az előbbi eljárásnál néha olyan erősen festődnek a széli részek, kivált ha nagyobb mennyiségben adtunk hozzá ezüstchloridot, hogy azoknak szerkezete alig ismerhető fel. Az eljárás tartama alatt, egészen az alkoholkeményítés kezdetéig, 37° Celsiusra beállított thermostatban tartottam a kezelt anyagokat. A molybdaen-haematoxylin-tincturával festendő corneákat Zenkerféle folyadékban fixáltam s alkoholban keményítettem. A celloidinbe ágyazott metszeteket 3—4 órai liqu. alum, acet.-ben való előzetes áztatás után festettem meg, kb. 5—6 hónapos tincturával. Differencziálásra 2'5%-os ferricyankaliborax-oldatot használtam. Ily módon igen szépen tűnnek elő a világos-, illetőleg sötétszürke alapállományban a sötétkékre, illetőleg lilás színűre festődött elastikus rostok. Ezen eljárás nemcsak az elastikus rostok tanulmányozására alkalmas, hanem az ú. n. corneatestek finomabb szerkezetének kimutatására is. Az utóbbiakról bővebben a közel jövőben szándékozom beszámolni. A festés 24—48 óráig thermostatban (hidegen még hosszabb ideig) történik, a differencziálás néhány másodperczig, a mi ha esetleg nem elégséges, úgy megismételhető több ízben egymás után. Érdekesnek Ígérkezett egyidejűleg e kétféle eljárással dolgozni,
