Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
27 hasonló elváltozásokat mutat. Az egészet laza összeállású, helyenkint erősen pigmentált, sok, eléggé élénken festődött kötőszöveti rostok, igen sok mononuklearis és polymorph magvú leukocyták, halványabban íestődött epitheloid sejtek és nagyszámú óriás-sejtek alkotják. Helyenkint tisztán az epitheloid sejtek dominálnak, helyenkint pedig tisztán lymphoid sejtekből álló szigetek találhatók, melyekben egyáltalán nem, vagy csak elenyésző csekély számú epitheloid sejtek vannak. Mindenütt nagy számban vannak' plasmasejtek is. Az epitheloid sejtek többnyire gömbölydedek, vagy oválisak, de vannak laposak is, protoplasmájuk gyengén festődött, magjuk chromatinszegény s 1—2 nucleolusuk van. Az óriássejtek protoplasmája homogénnek, egyneműnek látszik, Langhans-féle typusnak megfelelőleg magjuk többnyire a sejtek szélén helyezkednek el, zárt sorban, hol sarlóalakúan egy, vagy két sorban az egyik szélen, hol köröskörül. Vannak olyanok is, a hol a magok a centrumban és a peripherián vannak. Maguk a magvak az epitheloid sejteknek megfelelő structurát mutatnak. Úgy az epitheloid, mint lymphoid tuberculumok mellett szövettörmelék s finom szemcsés, vagy homogen hyalinosan elváltozott szövet látható. A Bergmeister által a chorioidea conglomerált tuberculumánál leirt Babes-ié\e óriássejt átmeneti alakok nem voltak találhatók. A vénákban a vörös vérsejtek mellett nagyszámú fehér vérsejtek, ezeknek kifejezett széli állása. A Verderame által különösen kiemelt, s már Weiss, Sattler és mások által leirt obliterált véredények, valamint leukocytákkal telt lymphedények szintén nem voltak láthatók. A véredények endothelrétegének sejtjei helyenkint kissé nagyobbak s erősebben granuláltak, mint normális viszonyok között, de ez nem ér el olyan nagy fokot, hogy ezáltal a lumenjük szűkülne, illetőleg szabálytalanná, vagy laposabbá válna. Leginkább olyan tuberculumok láthatók, a melyeknek centrumában epitheloid, peripheriájukon pedig lymphoid sejtek vannak, természetesen e két zóna nincsen stricte egymástól elkülönítve s leginkább a peripheriájukon vannak az óriássejtek elhelyezve. A corpus ciliare mindkét oldalán az irisével teljesen megegyező folyamat foglal helyet, úgy, hogy a corpus ciliarek normális szöveti szerkezete csak azoknak distalis részein ismerhető fel. A folyamat tovább folytatódik előfelé az irisre átmenet nélkül, úgy hogy a kettő közötti határ tulajdonképpen fel nem ismerhető. A vázolt elváltozások foka a különböző magasságból származó metszeteken más és más, ezen váltakozó kiterjedésnél fogva az elülső csarnok mélysége igen változó. De nemcsak különböző magasságból származó metszeteken, hanem ugyanazon metszési sik különböző részein is igen váltakozó a cornea hátsó és az iris elülső felszíne közötti distantia, itt is igen ingadozó az elülső csarnok mélysége, sőt vannak helyek, a hol a csarnok teljesen megszűnt. A lencse nasalis oldalán cataracta capsularis anterior. A capsula anterior mindenütt szorosan összefügg az elülső csarnokban levő tuberculotikus képződménynyel. Az elülső és hátulsó tok alatt, valamint a lencse állományában igen sok ovális és köralakú hiány, fénylő, myelin cseppek által kitöltve. Több helyütt széles, hosszanti szakadékok a lencse állományában. Az elülső lencsetok alatt a nasalis oldalról kiindulólag körülbelül a lencse centrumáig haladólag igen sok epitheloid és lymphoid sejt, a melyek egy áthatoló hiány mentén elszórva egészen
