Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
28 a capsula posteriorig követhetők A kóros folyamat a nasalis oldalon leterjed a lencse hátulsó pólusának megfelelő vonalig s az itten levő perilenticularis űrt teljesen kitölti. A chorioidea nagyjában épnek mondható. A suprachorioideában a typikus endothelsejtek és diromatophorok. A vénák lumenje telt, egyes helyeken sok fehér vérsejtet tartalmaznak s kifejezett széli állásuk van, néhol a vénák körül is látni elszórtan egy pár fehérvérsejtet. A lamina vitrea mindenütt ép, sehol sincs áttörve. A pigmentepithel-réteg sejtjei igen jól láthatók, protoplasmájukban finom szemcsék alakjában szürkésfekete pigment. Az erek endotheljének, vagy adventitia-sejtjeinek burjánzása sehol sem látható. Chorioiditisnek, vagy másnemű elváltozásnak semmi nyoma sem látható. A retina majdnem teljesen levált (művi), subretinalisan sehol sincs exsudatum A lencse hátulsó felszínét fedő igen finom, köteg alakjában elrendezkedő, halvány rózsaszínűvé festődött kötőszöveti rostokból álló rostpamat továbbhúzódik s betakarja a corpus ciliaret, s innen a retinára folytatódik körülbelül az aequator tájáig, sűrűn elszórva benne mononuclearis és polymorph magvú leukocyták s lymphocyták. Ez a rostpamat, a mely szorosan összefügg a corpus ciliare fentebb említett újonnan képződött kötőszöveti rost kötegével, sőt úgy mondható annak direct kisugárzása, helyenkint a kötőszöveti rostok által körülhatárolt lymphoid és epitheloid sejtekből álló halmazokat foglal magában. Egyébként az üvegtestből csak igen kevés látható, az a bulbus felmetszésénél teljesen elhigult állapotban lévén (makroskopikus lelett, kifolyt; csak finom fibrinhálók és finom, szemcsés, halványan festődött tömegek vannak helyenkint. A corpus ciliare elhúzódó része fölött a papilla alatti metszési seriában a felette elhúzódó kötőszöveti rostpamatban typikus elrendeződésű epitheloid és lymphoid sejtekből álló gócz. Az óra serata és a papilla nervi optici szomszédságában levő retinarészeken cystikus degeneratio a belső magcsás rétegben, a mely helyenkint a belső plexiformis rétegbe, illetőleg ezen keresztül a külső magcsás rétegbe is beterjed. Helyenkint ezen kisebb cysták összefolyása révén nagyok keletkeznek. A cysták merőlegesen állnak a retina felszínére A cysták faizatát erősen kihúzott tamasztékrostok alkotják s egy néhány halványan festődött mag a belső magcsás rétegből, belsejük részint üres, részint sárgásra festődött amorph, vagy finom szemcsés tömeg által kitöltött, a melyekben szétesőfélben levő magvak is találhatók, a szerint, a mint a cysták bennékét alkotó folyadéknak nem volt megalvadási képessége, illetőleg fehérjetartalmú anyagait a keményítésre használt folyadékok behatására megalvadtak. A retinának ilyen peripherikus, cystosus degeneratiója öreg egyéneknél elég gyakori a külső magcsás rétegben. A nervus opticus rostrétegében a rostok erősen el vannak tolva egymástól, az egyes rostok között levő spatium igen nagy, néhol úgyszólván lyukak vannak közöttük. Az artériák és vénák igen tágak, dislocálják a felettük levő magcsás rétegeket. Mindenütt vasculitis és perivasculitis, a mely helyenkint igen kifejezetté válik. A vénák jóval tágabbak, mint normális viszonyok között. Az artériák lumenje szabad, a vénáké vörös, illetőleg elszórtan fehér vérsejtek által van kitöltve. A papilla nervi optici betérési helye alatti metszési seriában a temporalis oldalon a nervus opticus rostrétegben, illetőleg a ganglionsejtek rétegében kötőszöveti rostok által körülövezve typikus tuberculum látható.
