Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
22 sokszor a kelleténél drasfikusabb módon. Úgy tapasztaltam, hogy a pörkök leáztatása i/i vagy V2 óráig tartó, perczenkint váltogatott langyos nedves borogatásokkal s végül ledörzsölése nedves vattával, sokkal czélszerübb, mint a csípővel való eltávolításuk; a szemhéjszél bőre, ha áztatással fel van lazítva, sokkal alkalmasabb is lesz a kenőcs anyagának felvételére, mint ha szárazon hagyjuk s ha a pörkök eltávolítása után vérzik. A vérző helyeken a kenőcs egyáltalán nem tapadhat meg, ha pedig a vér beszáradása után kenjük rá, maguk a vérpörkök akadályozzák meg a mélybe való behatolást s ezek alatt újra elszaporodnak a bacteriumok Hasonló lehet a hatása annak, ha a fekélyek felületét argent. nitric.-pálczikával elpörkösítjük. Ez a drastikus kezelése a fekélyes blepharitisnek majdnem mindig nélkülözhető; a fent vázolt eljárás sokkal kíméletesebb, mindenesetre több pillaszőr tartható meg vele s még csak nem is késlelteti a gyógyulást. Jó hasznát látjuk azonban sok esetben az 1—2"/0-os argent, nitric.-oldattal való ecsetelésnek, különösen akkor, ha a kötőhártya belövelt, duzzadt, hurutos. Az alkalmazandó kenőcsöket illetőleg az alább mondottakra utalok. A szemhéjszélnek blepharoconjunctivitis által okozott megbetegedése rendesen lépést tart a kötőhártya állapotával; ha a kötőhártyát 0‘3—0'5%-os zincum sulfuricum-oldattal kezeljük, mely specificuma ennek a bántalomnak, s egyidejűleg antiseptikus kenőcscsel a szemhéjszélt, úgy az utóbbinak állapota mihamar javulni szokott, míg viszont a szemhéjszélnek minden kezelése hiábavaló, ha a kötőhártya hurutját elhanyagoljuk. Leginkább daczol minden gyógyító beavatkozással a blepharitis squamosa számos esete, melynek fő tünete a szemhéjszél száraz seborrhoeája, sok pillaszőr kiesése és többnyire a szemhéjszél enyhe belöveltsége. Ez azon alakja a szemhéjszéli gyuladásnak, mely ellen a legkülönbözőbb szereket kísérlették meg és ajánlják, többnyire kenőcs alakjában, így különös *n a fehér és sárga higanypraecipitatot, zincum oxydatumot, bismuth, subnitricumot, továbbá organikus antisepticumokat, mint a resorcin, kátránykészítmények stb., melyek azonban gyakran eredménytelenek maradnak, sőt izgató hatásukkal még ronthatják is az állapotot. Ezeket a szereket jobbal helyettesítendő, egy a sebészetben és bőrgyógyászatban régóta használt és bevált antisepticumot, a xeroformot akartam a szemhéjszéli gyuladások kezelésére megkísérelni, midőn egy új szerrel ismerkedtem meg, mely a xeroformtól csak kevéssé különbözik ; ugyanaz a gyár állítja elő és ajánlja a xeroform helyett annak valamennyi eddigi indicatiójában, s mely noviform nevet visel. A szemészetben a xeroformot Wicherkiewicz és utána mások is ajánlották, főképpen a szemhéjak eczemája ellen s nem szenvedhet kétséget, hogy ilyenek ellen ugyanolyan jó eredménynyel kell hogy használható legyen, mint bármely más, eczemás természetű bőrbaj ellen. Chemiai szerkezetét illetőleg a xeroform bismuthoxydhoz kötött tribromphenol. Pharmakologiai hatását a jodoforméval analog módon magyarázzák, úgy, hogy a vegyület, organikus anyaggal érintkezve, lassan hasad, miközben brom és phenol szabadul fel, mindkettőnek erős desinficiáló hatása van, minthogy pedig ez a bomlás igen lassú, izgató hatás nem jön létre. E mellett a bismuthoxyd szárító hatása is érvényesül. Az esetek túlnyomó nagy számában a xeroformnak semminemű
