Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)

1912-05-19 / 1-2. szám

17

Kor

Közép

Legalacsonyabb

Legmagasabb

Donders

10

14-0

100

16-5

180

15

130

97

16-5

150

20

13-7

75

140

11-8

25

9-6

8'2

120

97

30

8-8

63

10-4

?8

35

7-0

6 5

8'0

6-0

40

5-9

4'9

67

4-8

45

3-8

1-3

50

37

50

1-8

0-7

23

26

55

1-3

1-2

20

20

60

1-2

T2

1-5

1-5

Ebben a számsorban is találunk adatokat arra, hogy az alkalmazkodás csökkenése nem olyan szabályos, nem olyan egyenlő s egyéni ingadozásoktól nem olyan mentes, mint Donders óta gondoltuk. De természetesen ezek az öt évi középszámok nem mutatják ezt olyan élesen mint az egy éviek, vagy az egyes esetek rendkívül szétszóródó adatai. Minél nagyobb számú egyéni adatból állapítjuk meg az egyes életévekben előforduló alkalmazkodási értékeket, annál bizonyosabb lesz, hogy melyek az életkornak megfelelő szélső lehetőségek, hogy tehát az illető értéknek mekkora a latitudeje; e mellett annál kevésbé lehet a túlságosan erősnek vagy gyengének látszó alkalmazkodás esetét mérésbeli hibának tulajdonítani. Mivel pedig az olyan eset, mely pl. 400 ember közt 2-szer fordul elő, 4000 közt esetleg 20—30-szor mutatkozik, inkább (sőt csakis így, a vizsgáltak ezrei közt) lehet utána járni azoknak az egyéni, testi mozzanatoknak vagy a szemben levő sajátságoknak, melyekkel az alkalmazkodás kivételesen nagy, vagy kivételesen kis mértéke összeköthető. Tehát meg kell tenni a szemorvosoknak azt, a mit eddig elmulasztottak: egészséges emberek szabályos fénytörésű és teljes látású szemein megegyező módokon sok ezer esetben kell megállapítani a közelpont helyét s ezzel alapot adni a további kutatásnak arra vonatkozólag, hogy: mitől függ az alkalmazkodás bő vagy szűk volta az egyes emberek szemében ?

Ezzel a kérdéssel olyan pontra jutottam, melyen csak kérdéseket tehetek fel, de rájok feleletet adni nem tudok. Már a kérdések feltevése is olyan súlyos eretnekségeket s kételkedéseket jelent fennálló, általában elfogadott tételek ellenében, melyeket igazolni tartozom. Mielőtt azonban erre térnék át, röviden a fentebbi számokból vonható következtetést kell ismertetnem arra vonatkozólag, hogy az alkalmazkodás megállapított értékéből meg lehet-e határozni egyes emberek kétes életkorát.

Erre nézve be kell vallanom legelőször is azt, hogy nem tudom milyen esetekben volna erre szükség: de ha volna is : a talált alkalmazkodó képességből nem lehet lelkiismeret szerint eldönteni a kor kérdését. Az erre vonatkozó adatgyűjtés közben Honig A. dr. kartársunk* maga is csak 33°/0-ban talált, a Donders táblája alapján, megegyezést, pedig az ő adatai engem igen meglepően csekély latitude-öt mutattak;

* Tanulmányok az akkomodatio köréből. Budapest, 1912.