Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
18 igaz, hogy a többi esetben is csekély volt a különbség Donderstől, a mi még meglepőbb s csak az ötévi középértékek számításának hatásából érthető. De ha az én nagyobb számú és túlnyomóan szabályos fénytörési! szemeken gyűjtött adataimból kiszámítom, hogy milyen korú egyéneknél találtam azonos értékű alkalmazkodást: belátjuk, hogy a Honig A. számaihoz hasonlókat nem mindenütt lehet találni, mert Newyorkban és Kolozsvárt annyira megegyezően nagyok a különbségek azonos korúak alkalmazkodása, meg azonos alkalmazkodási értékeknek kor szerinti előfordulása tekinteteiében, hogy fel kell tennünk a helyzet általánosságát az egész világon. Ugyanezért fel kell tennünk azt is, hogy az alkalmazkodás erejéből senkinek a korát sem lehet bizonyosan megállapítani. A mi nem azt jelenti, hogy senkinek sem annyi az alkalmazkodása, mint a Bonders ötévi középértéke az ő korában ; sőt igen soknak valóban annyi. De nem mindenkinek annyi. Hadd álljon hát itt ez a — magában értéktelen, de az említett nézet czáfolatára eleget mondó — kis összeállítás. II. tábla. Alkalmazk. dioptr. értéke Eset Legmagasabb életkor Legalacsonyabb életkor Közép-életkor ilyen alkalmazkodással 14 12 14 9 13-4 13 24 22 7 12-1 12 55 30 9 16-4 11 69 29 9 17-9 10 72 35 10 17-2 9 80 30 12 22-5 8 54 35 13 238 7 48 35 15 26-5 6 32 35 18 26-4 5 15 35 22 29-2 A közölt adatok nemcsak a fent említett következtetésekre jogosítanak bennünket, hanem kételkedéseket is indítanak meg az alkalmazkodás tanában most uralkodó nézetek némelyike iránt. Röviden előadom azokat úgy, a mint az én elmémben jelentkeztek. Ma úgy gondoljuk, hogy az alkalmazkodás activ tényezője, a sugártesti izomzat ereje, meg a passzív tényező, a lencseállomány, úgy vesznek részt a közelpontra való igazításban, hogy minél közelebb van ez a szemhez, annál jobban felhasználódik az izomerő, annál nagyobb a lencse alakbeli, helyzeti és fénytörésbeli változása s viszont minél távolabb jut a közelpont, annál csekélyebb a lencse változása, és az izomerőnek annál nagyobb része marad felhasználatlanul, sőt egyenesen használhatatlan állapotban. Ezért szólunk (Hess kifejezésével) nyilvánvaló közelpontról és lappangóról, mely utóbbi az izomzat meglevő, de fel nem használható értékével volna közelebb a szemhez, ha ki tudnók mutatni. Már most, látva a közelpont (azonos fénytöréssel is óriási) különbségeit, minek tulajdonítsuk, az alkalmazkodó munka melyik tényezőjében keressük e különbségek okát ? Mert csak két eset lehető; vagy az izom különböző erejű (fejlettségű) azonos korú egyénekben, vagy a lencse
