Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)
1912-05-19 / 1-2. szám
16 Ha most már ezeket a számokat jól megnézzük, kiderülnek belőlük a következő dolgok: 1. A 7. évtől a 35.-ig valóban fokozatosan csökken az alkalmazkodás közepes értéke, de nem egyenletesen; például a 7. és 13. évnek, a 17. és 22.-nek, a 15.-nek és 25.-nek stb. ugyanaz a közepes alkalmazkodása, a 27.-nek több mint a 21.-nek, a 25.-nek több mint a 17.nek stb. 2. Az alkalmazkodási értékek latitude-je óriási nagy (éppen úgy, mint a new-yorki közlemény szerint), úgy, hogy a legnagyobb és a legkisebb érték közt a különbség 12 éves korban 5, 13 évesben 7, 15 éves korban 10 5 dioptria; még 35 évesek közt is 6 egész dioptriát tesz, tehát többet mint azon év közepes értéke. 3. A legmagasabb értékű alkalmazkodást (17‘5—17 0 d.) 19 és 20 éves egyéneknél találtam; tehát nem abban a korban, mikor legnagyobb bőségben kellene lennie (10. év körül). 4. A középérték is, a maximum és minimum is több éven át alig változó magasságban marad; így pl. 10. évtől 15.-ig csak 08 d.-t csökken a középérték, 26-tól 29-ig — közben egy emelkedést mutatva — nem száll alá; a minimum 27-től 34-ig alig változik, valamint 12- től 17-ig is; azonos maximumokat találunk (14—15 d. közt) a 9., 10., 12., 16., 22. években, továbbá a 18., 23., 24., 25. és 30. években; a 30. év maximuma az előtte való négy évinél magasabb, a 30. évé szintén. 5. Azok a táblázatok, mely az egyes adatokat egyenként mutatja, éppen úgy mint a Duane-éi, ki lehet venni, hogy a kor haladásával mégis gyérülnek a magasabb, a kiugró (a kivételes) magas értékek s a latitude már 30 éves kortól szűkül s a közepes értéket néhány, de kevés, kivételesen nagy érték tartja fenn; pl. a 30. évben, a feljegyzett 17 adat közül 6 volt 7 d. felett, a többi alatta s a középérték mégis 7 4 d.-ra megy. 6. A szélső értékeknek ez a közeledése nem esetleges, mert a Duane tábláján, a nálam nem szereplő magasabb életévekben igen feltűnő ; de csak a 60. éven túl szűnik meg, tehát még akkor is vannak egyéni különbségek az alkalmazkodás értékében, mikor ez a kiapadáshoz közeledik. 7. Az egyéni alkalmazkodási érték változásait ugyanazon egyének éveken át ismételt vizsgálásával kellene megállapítani s ehhez (pl. iskolaorvosoknak) jó lenne minél előbb hozzáfogni. 8. Mindezekből végül azt következtetem, hogy az alkalmazkodásnak úgy mennyisége, mint a korral való csökkenés menete és mértéke egyéni sajátság, mely egyéni tényezők hatása alatt áll, hogy tehát mindez nem egyedül a kortól függ. A Duane 5 éves középértékeinek a Donders-éivei való összehasonlítását mutatom még be, melyből ugyanazokat a következtetéseket lehet tenni.* * The Ophthalmoscope i. h.
