Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
92 míg így nyugodtan tarthatjuk gyógyszeres kezelés alatt s mint a hosszas megfigyelés mutatja, ez esetben eddig kitünően szabályozhattuk pilocarpinnal a tensiót. Éppen az ilyen esetekben van nagy jelentősége a megbízható objectiv vizsgáló módnak, a melyekben a műtét indicatiójának felállítása mindig bizonyos szorongó érzések között történik, hiszen a simplex glaukomák műtéti statisztikája általában nagyon lehangoló. Három más glaukoma simplex-eset áll újabb időben gyógyszeres kezelés és időnkénti ellenőrzés alatt s míg a tonometria azt mutatja, hogy a pilocarpin ezeknél is normális határok közé képes leszorítani a tensiót, nem ajánljuk meg a műtéti beavatkozást. Mint előbb említettem, 9 glaukoma simplex-ben szenvedő szemre vonatkozóan rendelkezem adatokkal. Ezen esetekben a nyomás 29 mm., 33 mm., 36 mm., 40 mm., 45 mm. és egy esetben 60 mm. Hg volt. Vagyis a leghatározottabban állíthatom, hogy a glaukoma simplex eseteiben mindig ki lehetett mutatnunk a nyomás-emelkedést. És ezzel csak megerősíthetem a Meller, Stock, Wegner és Heilbrunn legújabban hangoztatott állítását, hogy a glaukoma simplexnél is mindig van nyomásemelkedés, ha az többnyire nem is éri el a legfelsőbb fokokat. Egy körülményt ki kell itt emelnem, s ez az, hogy éppen a simplex glaukomáknál figyelték meg igen gyakorlott klinikusok a digitalis tonometria tökéletlen voltát. Hogy a tévedési határok mily hihetetlenül szélesek, bizonyítja a Stock esete, melyben a glaukoma simplex összes tünetei már nagyon kifejezettek voltak, nagyon mély excavatio, nagy mértékben szűkült látótér, erősen csökkent látásélesség. Tapintással a tensiót több szakember normálisnak találta, a tonometer 70 mm. Hg.nyomást mutatott. Egy csaknem ennyire jellemző esetet a napokban volt alkalmam mérni. Éz esetben szintén normálisnak tartottam a tensiót, pedig mint a tonometeres vizsgálat mutatta, egyik szemen 40 mm., a másikon 45 mm. nyomás van. Mint az intelligens beteg később elmondta, a bécsi klinikán ugyanez volt a tonometeres vizsgálat eredménye. A glaukoma inflammatorium esetei között szintén van néhány igen tanulságos, bár ezeknél a műtéti indicatiót illetőleg valamivel kévésbé van szükségünk a tonometerre. Éppen ezért azon esetek közül említek fel néhányat, melyeknél a műtét eredményéről is szólhatok. Egy 57 éves nőbetegünknél 1906-ban történt kétoldali iridektomia. Akkor műtét előtt jobb szemén 5/7 látás volt, a balon 3 méterről olvasott ujjakat, kibocsátáskor hasonló látást leltek. A beteg azóta pilocarpint használ. Néhány hét előtt ismét megjelent azzal a panaszszal, hogy bal szeme időnként fáj, s a látása e szemen elveszett. A látás most jobb szemén 5/5?, tensio 18 mm., a bal szemen fényérzés nincs, tensio 75 mm. Mindkét oldalon széles szabadszárú koloboma; azon a szemen, melyen idejében történt a beavatkozás, megvolt a teljes eredmény, míg a másik szem, mely hosszú időn át több rohamtól megviselve került operatio alá, a jól sikerült iridektomia daczára megvakult. Egy másik esetben 2 méterről olvasott ujjakat a beteg, iridektomia történik nála máshol, a beteg 4 hónap múlva vissza kerül hozzánk időnként jelentkező féloldali felfájásokról panaszkodva, fényérzés hiányos, tensio 70 mm. A koloboma egyik szára be lévén kissé húzódva a sebbe,
