Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
89 Színpróbáimmal úgy is vizsgálhatjuk valakinek színérzékét, hogy megkérdezzük, micsoda színeket mutatunk neki, meg az összeválogató eljárás szabálya szerint úgy is, hogy fölszólítjuk, keressen olyan próbákat, a melyeken egyféle színek vannak. Ámbár tulajdonképpen akkor is összeválogató eljárást követünk, a mikor a magunk jó színérzékével összeválogatott színpárokkal azt vizsgáljuk, hogy melyeket néz a színtévesztő ember egyféle színűeknek. Egyébiránt azok megnyugtatására, a kik szigorúan csak a színek megnevezése nélkül való összeválogatást tartják csupán megbízható vizsgálatnak, egyes színekből is készítettem mindenféle árnyalatú kis göngyölegeket, melyekkel az összeválogatást éppen úgy meg lehet tenni, mint a pamutmotringokkal. 7. Ifj. Imre József: Tapasztalatok a Schiötz-féle tonometerrel. T. E! A szemészet legkiválóbb mesterei kerestek módot arra, hogy a szem belső nyomását lehetőleg pontosan vizsgálhatóvá tegyék, hogy a tensio ingadozásait objectiv vizsgáló módszerekkel megbízhatóan megfigyelhessék s ily módon a tensióra vonatkozó feljegyzéseket is értékesebbé-tehessék. Áz ujjak segítségével történő tensiovizsgálat még a leggyakorlottabb szakembernek sem mindig ad határozott útbaigazítást s ez a magyarázata annak a törekvésnek, mely egy, gyakorlatban is jól használható tonometer létrehozására irányult. Többféle rendszerű tonometert szerkesztettek, ezeknek némelyike tisztán theoretikus értékű s bizonyos, hogy pl. a Weber-íé\e tonometer, melylyel intraocularisan történik a mérés, nem számíthatott soha alkalmazásra. A szemtekére alkalmazható tonometereket, melyek már gyakorlati czélokat is akartak szolgálni, két csoportba osztjuk. Az egyik csoportba tartoznak az ú. n. impressiós tonometerek, a milyet Graefe, Donders, Snellen s mások szerkesztettek, illetőleg módosítottak, a másik csoportot pedig az applanatiós tonometerek alkotják, ilyen a Fick-ié\e s a Maklakow-ié\e, mely utóbbit néhány orosz szemész használ is. Mindkét tonometer-typusnak megvan az a közös hátránya, hogy egyfelől alkalmazásuk kellemetlen és nehézkes, másfelől subjectiv momentumoké a főszerep, az eszközt t. i. a vizsgáló nyomja a rá a szemre, vagyis a nyomó erő személyenként és esetenként különböző. Az ebből eredő sok hiba, de meg az eszközök nehézkes alkalmazási módja érthetővé teszi, hogy egyik eszközt sem kedvelték meg a klinikusok s hogy mai napig is a digitalis tonometria a legnépszerűbb. A tapintás által történő nyomás-meghatározás azonban nemcsak azért tökéletlen, mert a kisebb nyomásemelkedések megállapítása ily módon jóformán lehetetlen, hanem az a hátránya is megvan, hogy feljegyzéseink sohasem lehetnek hívek. Az általánosan használatos Tn,
