Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-07-16 / 2. szám

T+l, T + 2, T + 3 jelzést nagyjában való becslés alapján alkalmazzuk s a vizsgáló ezzel a néhány értékkel jelzi 15—75 mm. Hg.-nyomás között a legkülönbözőbb fesziiltségi állapotokat. Másfelől nem évek vagy hónapok, de néhány hét eltelte után is igen nehéz tisztán emlékezés révén megállapítanunk, hogy a feszülés az utolsó vizsgálat óta csökkent-e, emelkedett-e.

Mindezeken a sokszor igen kellemetlen nehézségeken könnyít a Schiötz tonometere, mely a régi műszerek előnyeit egyesíti magában s e mellett azoknak hátrányait — mondhatjuk — teljesen kiküszöböli. Röviden ismertetem magát a műszert és közlöm a rajzot, mely az eredeti dobozhoz mellékelve van (1. 5. ábra).

A készülék alsó részén egy fémhüvely van (b), melyben rendkívüli könnyűséggel mozog egy szeg (a - a); ennek a felső végére különböző súlyokat alkalmazhatunk (5’5 gr., 7’5, 10, 15 gr.). A szemre alkalmazva a műszert, a szeg felső vége érintkezésbe jön a vázhoz erősített emeltyű egyik karjával, míg a másik hosszabbik kar a műszer vázán levő skálán egy bizonyos állásba jut. Használat előtt a mutató állását mindig ellenőrizzük oly módon, hogy az eszközt a tokjában levő domború modellre állítjuk s megnézzük, hogy a mutató a 0-nál áll-e. A méréshez a vizsgálandó egyént hanyatt fektetjük s egy-két csepp 1 5—2° 0-os hotocainoldatot cseppentünk a szemébe. Azért használnak e czélra holocaint, mert a vizsgálatok szerint ez mydriasist nem okoz, a tensiót nem befolyásolja s az érzéketlenség körülbelül egy perez alatt beáll, a mit a beteg maga jelez, ugyanis a becseppentés után fellépő égő érzés megszűntével esik össze az anaesthesia. A beteg felfelé néz s miközben a szemhéjakat egyik kezünk mutató- és hüvelykujjával széttárjuk, másik kezünkkel a műszert függőlegesen a cornea közepére állítjuk. A műszert a váz körül egészen szabadon mozgó fogantyúnál (c) fogjuk s minden nyomás nélkül tartjuk a szemen. Mikor a szem egészen nyugodt, a mutató állását a skálán megnézzük. (A mutató az érverésnek megfelelő időközökkel 1/2—1 fokozatnyi kilengést végez.)

A mérést az 55 grammos súlylyal kezdjük, ha tapintással kimutatható tensioemelkedés van, kezdhetjük a 7-5 gr.-os súlylyal. Ha a szem belső nyomása annyira emelkedett, hogy pl. az 55 vagy 7-5 gr.-os megterhelésnél a mutató még a 0-n áll, vagy kisebb kimozdulást végez egy mm.-nél, úgy a következő súlyt veszszük. 5 mm.-nél szélesebb kilengést ne használjunk fel, hanem vegyünk kisebb súlyt: a 2—4 mm.-es értékek a legmegbízhatóbbak. Legjobb 3 mérést eszközölni s ha nagyon pontos, theoretikus értékű eredményekre törekszünk, a három mérés középértékét vehetjük tekintetbe, a harmadik mérés valamivel kisebb tensiót mutat rendesen, mint az első. A műszerhez mellékelt görbék segítségével a mérés eredményét egyszerűen mm. Hg-nyomásban kifejezve kapjuk meg.

A Schiötz-ié\e tonometer főelőnye, hogy pontosan adagolható nyomó erővel dolgozik, függetlenül a vizsgálótól, másfelől igen kevés gyakorlattal pontos eredményeket ad. A mi a mellékelt táblázat megbízhatóságát illeti, a görbéket Schiötz professor testvére, ki fizikus, theoretikus számítások és kísérletek alapján szerkesztette meg.

A normális tensio Schiötz szerint 15'5—26 mm. között van, Stock a felső határt 27 mm.-re teszi. Wegner végzett még rajtuk kívül vizsgá