Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
73 lián eljárásánál az alsó kagyló mellső végének resectiója köti össze a könyjárat feltárását, ezt Passow 4 esetben jó eredménynyel végezte. West az alsó kagyló resectióját kikerüli és az alsó kagyló felett és a középső kagyló mellső vége előtt egy . ablakresectióval nyitja meg a könyjáratot, öt esetben teljes gyógyulást és két esetben javulást ért el. Magánúton értesült, hogy Pólyák már előtte végzett hasonló műtétet. Eicken a könyjárat gyökeres feltárását a Highmorüregen át a Caldwell- Luc-féle eljárással 6 esetben végezte, ötször teljes gyógyulással Ismeretes Toti eljárása, mely a könyzsák mediális és alsó részének eltávolításával a könylevezetést az orrüregben készített nyílással biztosítja. Blaskovics implantatiós módosításával a könyzsáknak a könycsatornácskákat felvevő részét hozza az orrüreg nyákhártyájával érintkezésbe. O. felemlíti, hogy Toti eljárásánál is voltak nem gyógyult esetek és az indicatiókat a maga részéről a következőkben foglalja össze: 1. A Toti-féle eljárás és a Blaskovics-féle implantatiós módosítás olyan esetekben végzendő, midőn a könylevezetés akadályával a könyzsák tágulata van jelen. 2. A hol a könytömlő tágulata hiányzik, ott a könyjárat sterrosisának megszüntetésére javait a könyjárat endonasalis ablakresectiója az alsó kagyló felett, ilyen módon az esetleg meglevő alsó stenosis zavartalanul fennállhat, a felső stenosis pedig megszüntethető. 3. Eicken eljárása, a könyjáratnak a Highmorüregen át való feltárása javalva van a Highmorüreg empyemáinál, vagy nagyon kiterjedt, teljes stenosisok eseteiben, a hol egyrészt előzetes műtétek (kagylóduzzanatok, orrsövénylécz, görbület megszüntetése stb.) szükségesek és a hol másrészt a könyjárat csontos falának destructiója forog fenn. Hozzászólás: Blaskovics László szerint a könylevezetés zavara ellen már Celsus óla számtalanszor megpróbáltak új levezető utat készíteni az orr felé. Ezek a kísérletek eddig jóformán eredménytelenek maradtak. A készült nyílás csakhamar szűkül és a könyek levezetése megszűnik. Eleve nem várhatunk eredményt azokban az esetekben, melyekben a könytömlő tágult és a fala petyhüdt. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a könytömlőbeli papgás az ilyen esetekben megmaradt még akkor is, ha pl. szondázással a könycsatornát teljesen átjárhatóvá tettük. Fölszólaló több olyan esetet ismer, melyben a legvastagabb Bowmann-féle kutató könnyen át volt tolható, sőt orrfúváskor hallható sistergéssel levegő távozott a könypontokon, és a tömlőbeli pangás mégis megmaradt. Azt is tapasztaljuk akárhányszor, hogy a tömlő megnyomásakor a váladék a legnagyobb könnyűséggel ürithető az orr felé s a pangás mégis fönnáll. Hogy eme tapasztalatok ellenére is többször végzett Toli-íé\e műtétet, onnan van, hogy ebben mást lát, mint egyszerűen új összeköttető út készítését a könytömlő és az orrüreg között. Némi módosítással ugyanis a műtétet úgy lehet tekinteni, mint a könytömlő ama darabjának, melybe a könycsövecsek nyílnak, az orr nyálkahártyájába való beigtatását. Eféle implantatiós műtéteket a sebészek is csinálnak, pl. az ureterek átültetését a bélbe a húgyhólyagnak egy kis darabjával együtt. Ha ilyenné alakítjuk a Toti-féle műtétet, reményünk lehet, hogy a könytömlő falának átültetett kis részlete mintegy az orr nyálkahártyájának részévé válik s ezzel talán elkerülhető lesz a baj megújulása. Az említett egyéb eljárások közül talán a Wesf-félének lehet még jövője, mert rendkívül egyszerűnek látszik, s ha nem is adna mindig eredményt, megkísérelhető lenne, de csak olyankor, ha a tömlőben számbavehetö pangás nincsen. Ilyen esetet is akárhányszor látunk, azaz a könycsatorna oly mértékű szűkületét, mely szondázással meg nem szüntethető és e mellett még sem tágult a tömlő. Hogy vájjon ezekben az esetekben lesz-e eredménye a műtétnek, két dologtól látszik függni. Először, hogy sikerül-e mindig a szűkület helye fölött nyitni meg a könyorrvezeték falát és másodszor, hogy a nyílás nem fog-e utóbb elzáródni? Ennek eldöntésére jövőben a VFesf-féle műtétet is ki fogja próbálni.
