Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
33 külső rétege sima, belső felületén előboltosulások, melyeknél a Bowmann-hártyában defectusok vannak. A cornea stromája a centrumban fibrillaris szerkezetet mutat, rendetlenül elhelyezett és szaporodott számú magvakkal bír. A kivágott cornearész egy helyén kifejezett Descemetruptura, a melynek közelében az endothel hiányzott A corneatestecskék oedematosusak, fellazultak, megszaporodottak s hullámos elrendeződésüek voltak. Erdmann praeparatuma különben is sok fejlődési rendellenességet mutat. A sclera legvékonyabb volt a hátsó részben, kivált az optikus betérési helyétől nasalisan. A corneában a Fleischeréhez hasonló pigmentből álló barnás gyűrű, a mely pigment-haemosiderinnek bizonyult. A szaruhártya a conus közepe felé mindjobban elvékonyodott, a Descemet-hártyában több helyütt kisebb-nagyobb rupturák voltak. Esetében, s ezt ő irta le először, a Descemet-hártya egész terjedelmében lényegesen meg volt vastagodva, a normálisnak körülbelül háromszorosával bírt s a centrum felé nemcsak hogy nem vékonyabb, de egyes helyeken még vastagabb volt. A megvastagodott Descemet-hártya lemezes structurájából arra következtet, hogy ez a megvastagodás nem congenitalis, hanem később képződött appositio útján. A lemezes structura a peripherián volt a legjobban látható, a centrum felé a régivel homogen tömeggé olvadt lassankint össze s így valószínű, hogy a legerősebb ectasia helyén, vagyis a centrumban képződött először s csak azután a peripherián. Keletkezésére vonatkozólag valószínűnek tartja, hogy az ectasia által okozott izgalom miatt az endothel új üveghártyát választott ki. Fleischer eseteiben mindkét corneában haemosiderinből álló, barnás színű, pigmentgyűrű volt. A bal corneában a csúcsnak megfelelőleg nagyfokú elvékonyodás, a Bowmann-hártyában finom defectusok. A cornea-testecskék szabálytalan elhelyeződésűek. A Descemet-hártya és az endothel intact. A jobb szem mikroskopi képe ehhez hasonló, csak a Bowmann-hártyában voltak nagyobb, kiterjedtebb defectusok. Salzmann esetében a cornea vastagsága nem volt jól lemérhető, mivel épp a conus csúcsa igen ránczos volt. Az ectatikus részen az epithel úgyszólván ép. A Bowmann-hártya több helyen meg van szakítva, néhol csak kis részletei láthatók, csak a temporalis részben van kissé elvékonyodva. A Bowmann-hártya hézagait sok maggal bíró forradás-szövet tölti ki, a mely forradás-szövet kétségtelenül elastikus rostokat is tartalmaz s a mely szövet felül és alul egyaránt túlterjed a hézagok szélein s ezáltal sok helyütt a Bowmann-hártya ezen szövetbe beágyazottnak látszik. A Descemet-hártyában körülbelül a cornea közepének megfelelőleg nagy, tátongó lik, a melynek legnagyobb szélessége 066 mm., magassága pedig 0-6 mm. és 0'7 mm. között ingadozik. Az endothel egészében normális. A conustól nasalisan a Bowmann-hártyában kisebb-nagyobb rupturák láthatók, melyeknek szélei a Wintersteiner éhez hasonlóan hátulról előfelé kihegyezettek. A temporalis oldalon sok helyen egészben hiányzik a Bowmann-hártya, helyén finom rostozatú, magdús szövet. Az epithel és Bowmann között, egy az utóbbinál nehezebben festődő, 2 jj. vastag, homogen hártya van. A Descemet egészében normálisnak mondható. A Descemet belső oldalán (tehát nem a Schwalbe-ié\e külső oldali) rostos kötőszövetből álló finom hártya van, a mely magvakat és vérereket nem tartalmaz. Endothel feltűnő elváltozásokat nem mutat. 3
