Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-04-02 / 1. szám
31 14 Schoute G. ]., és Koster Gzn. W., Lymphzirkulation und Glaukom. Ergebnisse der allgem. Pathologie und pathol. Anatomie von 0. Lubarsch und R. Ostertag. 15 Ohm ]., Die Vibrationsmassage bei Sekundärglaukom infolge von Linsenquellung. Centralbl. f. prakt. Augenheilk. 1911. 8. old. 16 Terriert, Chirurgie des Auges. Kaufmann fordításában. (Ulbrich nyomán.) 17 Salus R., Über das Sekundärglaukom durch Cataracta senilis intumescens und seine Behandlung. Klin. Monatsbl. f. Augenheilk. XLV111. 1910 August. 18 Rheindorf, Ein Fall von Glaukom mit akuter Linsentrübung. Klin. Monatsblätter f. Augenheilk. 1882. 15. old. l!> Herbest, Cataracta senilis als Ursache vom Glaukom. The Indian Medial Gazette. Zentralbl. f. prakt. Augenheilk. 1901, 421. old. 20 Bayer, Über Cataracta und Glaukom. Korrespondenzblatt deutscher Ärzte in Reichenberg XX. 1907. Nr. 8. (Ulbrecht nyomán.) 21* Lagrange F., Cataracte et glaukome. Soc. d’Anat. de Bordeaux. Juillet 1895. 22*Hörbye L., Glaukom, grauer Star. Tiddskr. f. norske Lägeforen. 1896. 417 old. 2s*Bijlsma R.j Ein Fall von Cataracta senilis matúra mit Glaucoma acutum. Wochenschr. f. Ther. u. Hyg. des Auges, No. 40. 1901. S. 317. 21* Warschawszky, Glaukom infolge von Quellung des Altersstares. Westen Ophth. XXVI., 726. old. Közlemény a budapesti k. m. tudományegyetem I. sz. szemklinikájából. (Igazgató: Grósz Emil dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi nyilv. rend. tanár). A keratoconus pathologiája. Irta: Rados Endre dr., klinikai gyakornok. A keratoconusnál kétféle typust lehet megkülönböztetni. Az egyik fajtánál az ectasia az optikai zónára terjed ki s finom barázda által van körülhatárolva, a másik fajtánál a cornealis szövet egyenletesen vékonyodik el a széltől kezdve egész a conus csúcsáig, és kúpalakú, illetőleg hyperbolás kidomborodással jár együtt. A két typus között nincsen éles határ, sokszor átmehetnek egymásba. E kétféle typus közötti differentia sokkal nagyobb, ha a cornea belső felületét nézzük. Sattler az első typust az úgynevezett staphyloma posticum verummal, a másodikat a staphyloma posticum Scarpaeval hasonlította össze. Elsősorban fontos annak eldöntése, hogy a keratoconusnál milyen a cornea, megvastagodott-e, avagy elvékonyodott? S ha elvékonyodott, úgy az elvékonyodást egyszerűen az ectasia, avagy szövethiány okozza-e ? Himly a keratoconust hyperkeratosisnak hitte és nevezte. Az emberi anyagon megejtett vizsgálatok közül csupán Pflüget és Plaut tesz említést arról, hogy keratoconusnál a cornea állományát a normálisnál is vastagabbnak találták. Plaut esetéről később Axenfeld tesz egyik közleményében említést. A betegnél hirtelen, acut tünetekkel, fénykerüléssel fellépett keratoconus centrális részét Axenfeld kivágta s Plaut szövettanilag feldolgozta. Ezen esetben a cornea vastagsága körülbelül háromszorosa volt a normális vastagságnak, a mi a parenchyma oedemája által volt feltételezve. A keratoconus acut módon való fellépése való* Nem voltak hozzáférhetők.
