Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
csinált iridectomiát s ezek közül 2-nél sympathicus-gyuladás, 1-nél sympathicus-irritatio lépett fel, 2-nél pedig phthisis bulbi cyclitis, illetve panophthalmitis után. Lehet, hogy ezeknél egyéb tényező is közbejátszott, sőt adott esetben nem árt az iridectomia, de mindenesetre felesleges complicatiót idéz elő: nagyobbítja a sebzést s könnyen érinti a corpus ciliaret; már pedig minden szemoperatiónál fontos a corpus ciliare és az üvegtest lehető kímélése s megakadályozása annak, hogy az üvegtest a perforáló bulbus-sebzésbe jusson. Ezért nem ajánlatos a scleralis incisio sem. A corpus ciliare védelmére — ha az idegen testet az elülső csarnokból eltávolítani akarjuk — a sebzést nem szabad a limbusban ejteni, hanem ez és a pupilla közti távolság közepén. A mi végül az ablatiót illeti, mindig veszélyezteti a scleralis úton való eltávolítást; az idegen test kimozdulásának irányítására a mágnes végét az üvegtestbe kell bevinni s e műveletnél is előnyösebbnek tartja Haab a nagy mágnes alkalmazását, mert míg e czélból a kis mágnessel körülbelül 4 mm. — 1 cm.-nyire kell behatolnunk, addig a nagygyal elegendő lesz 2—3 mm. Waldmann. Sympathicus-bénulás mellett kifejlődött absolut glaucoma esetét közli Jess (Arch. f. Augenheilk., LXIX. Bd.). Kevés műtétet karoltak fel oly nagy hévvel, mint a nyaki sympathicus felső ganglionjának resectióját, melyet a glaucoma minden alakjánál ajánlottak. Abadie és Jonnesco 1897-ben megjelent közleményükben 80°/0 javulásról referáltak, mire sokan kísérleteztek e műtéttel, de csakhamar rájöttek annak értéktelen voltára. Hogy a sympathicus-idegrendszer mennyire nem befolyásolja a glaucomás szemet, bizonyítja Jess észlelt esete, melynél baloldali sympathicus-bénulás mellett, hol a bénulás jellemző tünetei megvoltak (szükebb szemrés, enophthalmus, secretorikus és vasomotorikus zavarok) ugyanezen oldali szemen absolut glaucoma fejlődött ki. Waldmann. A palliativ trepanatio eredményeiről számol be A. v. Hippel (Kiin. Monatsbl., Juli 1911.), melyet 14 esetben alkalmazott pangásos papillánál. Eredményei kedvezőek; azon esetekben, melyeknél a betegek hosszabb ideig életben maradtak, a papillitis teljesen visszafejlődött, a többinél pedig fokozatos javulást észlelt. A javulás ophthalmoskopice már az operatiót követő 2—17. nap múlva észlelhető volt. Kettőnél a papillitis sokkal gyorsabban fejlődött vissza a trepanált oldalon; műtét után közvetlen haláleset nem volt, kettőnél — baloldali trepanatio után — aphasiás zavarok léptek fel. E műtét a prognosist quoad vitám lényegesen nem befolyásolja ugyan, de a jelenleg még élő 7 trepanált közül 4-nél nemcsak a papillitis gyógyult, hanem a fokozott agynyomás összes tünetei is szűntek s az illetők teljesen egészségesnek érzik magukat. A látást — a bántalom kezdeti stádiumában — kedvezően befolyásolja, de ha az atrophiás folyamat megindult, azt feltartóztatni nem képes. Waldmann. A kancsalság therapiájának kedvezőtlen eredményét előidéző ritkább okokról ír Bidschowsky (Archiv für Augenheilkunde, 1911. Bd. 69). A kancsalság műtéti kezelésére két főszabályt állít fel: r—l 165
