Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)

1911-12-10 / 3-4. szám

164

az ophthalmologushoz. Ezt a tényt bizonyítja Killian, a ki a sinus frontalis betegségeiről szóló müvében 1900-ban azt mondhatta, hogy ő maga eddig nagyobb fokú orbitalis mucocelét nem is észlelt. Axenfeld azt kívánja, hogy minden ilyen esetet a rhinologusnak adjunk át (nem az orbitalis-chirurgusnak!); igen nagyfokú orbitalis dislocatio, exophthalmus eseteiben, sőt negativ orrlelet mellett is mindenekelőtt tegyünk kísérletet az orr felőli megnyitással; az ilyenkor szükséges kagylóresectióval, a mely miatt Kuhnt-mk aggályai vannak, a rhinologusok tapasztalása szerint a beteg nem szenved kárt. Mindazon esetekben, a melyek endonasalisan nem gyógyíthatók meg, mint utolsó eszköz az élűiről való műtéti beavatkozás igénybe vehető. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, XL1X. évf. XII. köt.) Rosenfeld Miksa dr.

A mágnesműtétekhez néhány megjegyzést fűz Haab (Archiv für Augenheilkunde, LXIX. Bd.)" annak kapcsán, hogy Stellman Bull newyorki szemész kedvezőtlen eredményekről számolt be a washingtoni szemészek egyesületében. 18 esete közül ugyanis 17-nél sikerült eltávolítani az idegen testet. 7-nél iridectomiát végzett; 8 esetben utólag cataracta képződött; 6-nál phthisis bulbi lépett fel, 8-nál sympathicus gyuladás; 10-nél enucleatiót kellett végeznie.

Mindenekelőtt Bull statisztikáját helytelennek tekinti, miután az nem az összes elébe kerülő eseteket öleli fel, hanem csupán válogatott eseteket közöl. A mi az eszközt s a műtét kivitelét illeti, következőket jegyzi meg: Először is sok függ magától az eszköztől, a vasmag qualitásától, az áram erősségétől, vájjon azt hirtelen zárják és nyitják (ekkor erősebb a hatás), avagy rheostattal fokozatosan erősítik.

Az idegen testnek az iris mögül az elülső csarnokba hozatala előzetes cocainozás és atropinozás után legtöbbször sikerül; de ha nem is sikerül, akkor sem csinál iridectomiát, miként Bull, hanem cornealis sebzést s ezen keresztül kézi mágnessel megy be az iris mögé.

Helytelennek tartja a fekvő helyzetben való műtétet; ezzel feleslegesen fokozzuk annak veszélyét, hogy az idegen test oly helyre jut, a mely egyáltalán nem kívánatos; ha a kritikus pillanatban beteg önkénytelenül lefelé néz, a kijövő idegen test az iris vagy corpus ciliareba hatol; ilyenkor egyetlen segítség az áram nyitása, de ez is csak lágy vasmag mellett, hol nem marad magnetismus. Ülő helyzetben a szem mozgásait is sokkal jobban lehet kihasználni, mint fekvő helyzetben.

Fontos, hogy a műtőnek kellő áttekintése legyen a szem felett; ehhez megfelelő világítás szükséges, másrészt a mágnes pólusának megfelelő alakja; minél kevésbé kiemelkedő ez, annál erősebb a vonzóereje, de annál inkább csökkenti az áttekinthetőséget; miért is vigyázni kell, nehogy amaz az utóbbi rovására legyen.

Bull által nagyon hangsúlyozott skiagrammnak nincs minden esetben jogosultsága; csak oly esetben van erre szükség, ha sclerán át akarjuk az idegen testet eltávolítani s így pontos localisatio szükséges.

Bull 8 eseténél cataracta fejlődött; Haab valószínűnek tartja, hogy ez már a sérülés alkalmával keletkezett, mert az idegen test előhúzáskor rendesen kikerüli a lencsét s ez csak igen nagy idegen test mellett sérülhet.

Az iridectomiát Haab nemcsak feleslegesnek, hanem egyenesen károsnak tartja, különösen gyuladásban levő szemen. Bull 7 esetben