Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
158 értjük valamely anyaggal szemben. Anaphylaxia és immunitás között sok rokon-sajátság van. Miként az immunitás, úgy az anaphylaxia is lehet veleszületett és szerzett. A veleszületett az, a mit mi öröklött dispositiónak hívunk, bizonyos fertőző kórokokkal szemben, de ilyen lehet talán az idiosynkrasia is, mely bizonyos gyógyszerek és ételekre vonatkozik (jodoform, földi eper). A szerzett anaphylaxia mindennapi alakja a serumbetegség. Közös vonás továbbá, hogy az anaphylaxia is specifikus; azaz lóserummal kezelt állat csak lóserummal szemben mutat túlérzékenységet. A passiv immunizáláshoz hasonlóan passiv anaphylaxia is előidézhető. Valamely serummal kezelt állatnál ugyané serumnak újbóli befecskendezése után jelentkező tünetek összeségét anaphylaxikus shock-nak nevezzük; ezt jellemzik dyspnoe, görcsök, hőemelkedés; a legtöbb állat ebben el is pusztul; érdekes, hogy az ezt túlélők ugyanezen anyaggal, antigénnél szemben többé nem érzékenyek: antianaphylactikusak. Nehéz megmondani, tulajdonképpen miben rejlik az anaphylaxia. E tekintetben eltérők a nézetek. Az anaphylaxia létrejövetelét legtöbben az Ehrlich-oldalláncztheoriába bevitt fogalmakkal igyekeznek megmagyarázni. Felveszik, hogy a sejtek valamely antigen behatására receptorokat készítenek, melyek egy része a sejtből leválva a vérkeringésbe jutnak (ú. n. szabad receptorok) s az antigént neutralizálják; a receptorok másik része a sejtben marad. Ha már most e levált receptorok kis számban képződtek s így nem elegendők az antigen közömbösítésére, anaphylaxia jön létre. Pirquet szerint minden infectio változást idéz elő a sejttest reagáló képességében s e megváltozott állapotot nevezi ő allergiának, mely egyszer immunitáshoz, máskor anaphylaxiához vezet. Mások viszont, így Friedberger, Dörr, Russ azt állítják, hogy oldott fehérjével szemben immunitás nem is érhető el, csupán anaphylaxia ; a sejt részéről képződnek ugyan antitestek, ú. n. praecipitinek, de ezek a vérsavóban levő complement segítségével az antigénnél egy mérget képeznek, mely anaphylaxiát okoz; e mérget Friedberger anaphylatoxin-nak nevezett el. Végül megemlítendő az a theoria, mely fermenthatással igyekszik magyarázni az anaphylaxiát; e szerint a vérbe bejutó idegen fehérje átalakítására a sejtek proteolytikus fermentumokat készítenek, ezeknek hatására beálló parenteralis emésztés közben oly alkatrészek válnak szabaddá az idegen fehérjéből, melyek anaphylaxiát idéznek elő. Ez idegen fehérjét nemcsak a különböző állatok seruma szolgáltatja, hanem a bacteriumfehérjék is s ily értelemben a különböző fertőző betegségek is anaphylactikus jelenségek lennének. Mindezen theoriák csak azt mutatják, hogy az anaphylaxia lényege még ma sincs teljesen tisztázva; mindazonáltal nagy jelentőséggel bir a betegségek pathogenesisében. Nem ok nélkül igyekeznek ezt felhasználni a homályos aetiologiájú betegségek felderítésére. Mennyire hasonlít az eclampsia, epilepsia külső megjelenésében az anaphylactikus shockhoz! Ily anaphylactikus typusnak látszik az asthmás roham is. A szénalázról tudjuk, hogy az tulajdonképpen a pollenfehérjével szemben való túlérzékenységen alapszik. Bruck az urticariát, Klauser a gyógy
