Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
151 A jodsavas kezelés kivitele. Edzésre alkalmasak azok az esetek, melyek már nem váladékosak és a hol a kötőhártya nem nagyon lobos. Persze az volna a legjobb, ha előbb mikroskopice meggyőződnénk, hogy nincsenek kórokozó mikroorganismusok a kötőhártyán, vagyis, hogy ez teljesen steril, hol bátran végezhetjük e kis műtétet, de ettől még nagyon messze vagyunk. Ma még nagyon kevés gyakorló orvos és még kevesebb trachoma-orvos van berendezve bakteriológiai munkálatok végzésére. Addig is, míg ilyen állapotok lesz nek, elégedjünk meg a fenti kritériumokkal. A gyógyeljárás három részből áll, ú. m.: 1. érzéstelenítés, 2. edzés, 3. utókezelés. 1. Érzéstelenítés. A vidéki orvos vagy trachoma-orvos, minthogy tömegek kezeléséről van szó, jól teszi, ha még a betegek kezelése előtt kiválasztja az edzésre alkalmas eseteket. Ezeket külön ülteti és időközben elvégzi a kötőhártya gondos érzéstelenítését. Tapasztalataim szerint 5%-os cocainum hydrochloricum-oldat néhány cseppje, 6—8-szor cseppentve 1—2 percznyi időközökben az alsó áthajtási redőbe, a kötőhártyát teljesen érzésteleníti, a mit különben a cornealis reflex kimaradásával és a pupilla tágultságával eléggé ellenőrizhetüuk. Így minden időveszteség nélkül, betegei ellátása után, rögtön hozzáfoghat az orvos az edzéshez. Természetes, hogy a subconjunctivalis injectióval történt érzéstelenítés sokkal tökéletesebb és az áthajlási redők is jobban hozzáérhetők az edzésnél. Ez utóbbi érzéstelenítési mód azonban nélkülözhető, mert itt csak felületi érzéstelenségre van szükség, másrészt meg nehezen is vihető ki, mert a kis intelligentiával biró falusi emberek, de különösen a gyermekek — mint föntebb is említettem — félnek a műszertől és ez is az, mert csillog. Nehezen vihető ki továbbá azért is, mert ezen betegek nyugtalanul viselkednek, így pedig csak teljesen nyugodtan tartó betegnél lehet érzésteleníteni. 2. Az edzés. Ez két szakaszból áll. A) Az alsó áthajlási redő feltárása és edzése. Ez úgy történik, hogy bal kezünk hüvelykujját a pillaszőrök alatt az alsó szemhéjra teszszük és ezt lefelé húzzuk, mialatt a beteget felfelé nézetjük. Ugyanakkor ezen kéz mutatóujja enyhe nyomást gyakorol a felső szemhéj tarsalis részén le és befelé. Ily módon az egész alsó szemhéj kötőhártyája és az áthajlási redő láthatóvá válik. A szemzúgokat pedig úgy tehetjük szemlélhetővé, hogy a beteget ellenkező irányba nézetjük, így pl. a külső zúgnál fel és nasalis, a belsőnél fel és temporalis irányba. Természetes, hogy nagyon mélyen ülő szemgolyónál ez kissé nehezen megy, de kis gyakorlattal ezen akadály könnyen leküzdhető. Viszont könnyebb az eljárás, ha gyakorlott segéddel rendelkezünk, a ki a felső szemhéjra gyakorolt nyomással munkánkat lényegesen könnyítheti. De tervszerűen azért irom le részletesen a képzett segéd nélküli eljárást, mert a gyakorló orvos ritkán rendelkezik szakszerűen képzett segéddel. Ezen eljárás alatt a jobb kéz teljesen szabad, melylyel ily módon — miután már előzőleg a jodsavas pálczikát gondosan minden váladéktól és nedvességtől megszabadítottuk — elvégezhetjük az edzést. Ez úgy történik, hogy a pálczikát kréta módjára a hüvelyk-, mutató- és középujj közé fogva, enyhén megérintjük azokat a helyeket, a hol csomók
