Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
138 nyomást megszüntetjük és egynéhány perez múlva csak némileg javul a látászavar, akkor már a prognosis jó és a betegnek a javulást kilátásba helyezhetjük. Mindezen esetekben annyit távolitok el a középső kagylóból, hogy a sinus sphenoidalis mellső fala szabadon álljon. Ha ezen eltávolítás után vagy a centrális színskotoma eltűnik, vagy pl. a látás jobb vagy világosabb lesz, bevárom a további beavatkozásra a más napot, mert egyes esetekben a kagylóresectio elegendő volt. Ha ellenben a jelzett jelenségek egyike se állott be, akkor tovább megyek és a simjs sphenoidalist nyitom meg. Majdnem minden esetben a siker rögtön jelentkezett, a betegek önmaguk jelezték, hogy látásuk ismét világos lett. A színskotomákból azt találtuk, hogy azok azonnal majdnem teljesen elmúlnak. Neuritis retrobulbaris eseteiben a látászavar azonnal javul, vagy teljesen jó. Papillitis acutánál vagy chronicánál, sőt neuritis opticánál is azonnal gyakran mutatkozik javulás, mely azonban csak a második napon lett feltűnőbb. Minden esetben a sinus sphenoidalis nyálkahártyája beszüremkedését találtam, néha ezáltal a sinus üre sokkal kisebb. Nem lényeges javulásnál még tovább mentem és a külső hátsó rostacsontsejtekből még részleteket is távolítottam el és a duzzadt sinus nyálkahártyájából is annyit, a mennyit az éles aczélcsipővel lehetséges volt és csak azután állott be a látászavar javulása vagy gyógyulása. Ezen eltávolitott részletekben már makroskopikusan is látható volt az erős beszüremkedés vagy egy kérges megvastagodás, a mi éppen jellegző kóros elváltozás. Ilyen hasonló eseteket csak Schnellen és Quix is észleltek, és ők azt találták, hogy látszólag rendes orrlelet mellett megnyitott sinus sphenoidalisnál látászavaroknál igen jó eredményeket értek el. Hogyan magyarázható ilyen esetekben az összefüggés az orr és látászavarok között? Első sorban itt is a vérkeringési zavarok nagy szerepet játszanak, de ezenkívül, mint ezt én és Quix is vélik, toxikus befolyásokra is lehet gyanú, mert más még nem közlőit eseteim mellette szólnak. Ezen esetekben Highmorüreg-genyedéseknél is léptek fel látászavarok a graviditásban. Genyes melléküregbántalmaknál rendesen a legnagyobb látászavarokkal találkozunk, többnyire papillitis vagy neuritis kíséretében. De a többi esetben a látászavar nem állott összhangzásban az orrban talált elváltozásokkal. Egy nagy bulla ethmoidalis egy esetben okozhat egy csekélyfokú látászavart, egy másik esetben a középső kagyló lényegtelen duzzanata, vagy a sinus-nyálkahártyának beszüremkedése eredményezhet egy nagyfokú látászavart, miért is szabály nem állítható fel. Ezért ismétlem ezt, hogy minden látászavarnál, ha az orrban látszólag elváltozást nem is látunk, a szemorvos véleménye elegendő arra, hogy egy energikus beavatkozásra szánjuk el magunkat, mert minden halasztás a szemre nézve ominosus lehet és a beavatkozás, a középső kagyló resectiója és a sinus sphenoidalis megnyitása a kellő óvatossággal véghez vive, a betegre nézve káros hatással nem lehet és a beteg állapotát nem károsíthatja. Minden esetemet ambulatorikusan kezeltem, egy betegemnél sem volt complicatio. Két-három esetben a sinus sphenoidalis megnyitásával csekély ájulás mutatkozott, melyet azonban a cocain rovására vagyok hajlandó visszavezetni. A helybeli alapos érzéstelenítés után a legtöbb
