Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
137 (németül a Monatsschrift für Ohrenheilkunde) 1910 és 1911-ben közöltem. Az orrbeli beavatkozások eredménye a legtöbb esetben fényes volt, mert a 17 látászavarnál vagy megvakulásnál 14 esetben teljes vagy majdnem teljes gyógyulás állott be, 2 esetben lényeges javulás, 1 esetben pedig javulás. Ily eredményt elérünk mindazon heveny, sőt idültebb esetben, melyben a szemorvos biztonsággal a megvakulás vagy látászavar nasalis okát megállapítja. Ilyenkor a rhinologus habozás nélkül kisebb-nagyobb beavatkozásokat végezhet az orrban, ellenben a szemorvos puszta gyanúja prognostikusan nem oly biztosan használható fel. A 17 eset közül 5 mint neuritis rett obulbaris, 2 mint amblyopia lett jelezve, a szemtükör-lelet nem mutatott elváltozást, 3 esetben papillitis acuta, 2 esetben papillitis chronica, 3 esetben neuritis acuta és 2 esetben decoloratio papillae találtatott. Centralis skotoma 5-ször, paracentralis skotoma 1-szer volt jelen, centrális színskotoma 7-szer. Minden skotoma-esetben, az utolsó esetet kivéve, gyógyulást értünk el. A színskotomák minden esetben az első beavatkozásnál eltűntek és ez volt mindig a javulásnak első jele. A látászavar többnyire egyoldalú volt és csak 5 esetben kétoldalú, de ezeknél is 3 esetben elégséges volt az egy oldalon való beavatkozás, miután a másik oldal látászavara collateralisnak bizonyult. A 17 esetben 3-szor melléküreggenyedést találtak és pedig a sinus sphenoidalis empyemáját, a rostacsontsejtek empyemáját és ethmoiditis necroticanst egy-egy esetben. Egy esetben a sövény gummája szerepelt ok gyanánt. Bulla ethmoidalist 7-szer találtunk, kétszer kétoldalt, ezen 7 esetben 2-szer a sinus sphenoidalist is megnyitottuk. A többi 6 esetben 4-szer volt a középső kagyló erősebb kitüremkedése 'látható, melyet eltávolítottunk, hogy a sinus sphenoidalis megnyitható legyen. Egy esetben a keskeny középső kagyló részben kiirtatott, minthogy a sövényt erősen nyomta és egy esetben az atrophikus középső kagyló kitüremkedése képezték a beavatkozás tárgyát. Az eseteknél háromféle lehetőség van jelen. 1. Ha az orrban melléküreggenyedést találunk, természetesen ennek alapos kezelése szükséges, mert egy ilyen genyedés a látásra veszélyes lehet. Az irodalomban közölt esetek ezen csoporthoz tartoznak. 2. Ha az orrban egy bulla ethmoidalist (vagy nagyobb elváltozást) találunk, ez azonnal, mint már említettem, eltávolítandó, még ha a legcsekélyebb légzési zavart sem okozza. Az összes heveny, sőt még az idült esetekben, a látásjavulás a bulla eltávolítása után kitűnő volt. Ez azáltal magyarázható, hogy vagy az opticus környékére való nyomás, vagy a legtöbb esetben a nyomás által okozott vérkeringési zavar idézte elő a látászavart és hogy a bulla eltávolítása által azonnal bekövetkezett a látás javulása a nyomás megszüntetése által. Ugyanez áll a nagyobbfokú középső kagyló kitüremkedéseire is. 3. Ha az orrban a középső kagyló csekélyebb kitüremkedéseit, vagy pedig látszólag rendes kagylót találunk, de ez nyomást gyakorol a sövényre, a beavatkozás szintén indikálva van, ha a szemorvos majdnem apodictikus biztonsággal nasalis eredetűnek tartja a látászavart. Ha ilyen esetekben a középső kagyló nyálkahártyáját cocain- és tonogen-, vagy más adrenalin-oldattal többször beecseteljük és a sövényre való
