Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
130 polgárjogot szereznie. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy az ophthalmologusoknak az orrban való manipulatio kissé idegenszerü, másrészt pedig az, hogy ezen beavatkozások még az ügyes rhinologusnak is nagy technikai nehézséget okoznak és egyes kísérleteknél én magam sem zárkózhattam el azon nézettől, hogy különösen szűk apertura piriformisnál és messze lateral felé terjedő orrüregnél ezen beavatkozás kevéssé áttekinthető, különösen, ha az orrnyákhártya erősen vérzik. Toti olasz rhinologustól egy új eljárás származik, melynél a könytömlő kívülről szabaddá tétetik, medialis csontfala a középső orrjárat megfelelő darab nyákhártyával eltávolíttatik, a könytömlőt medialis circumferentiájában szélesen felhasítja s így készíti a megnyitott könytömlőnek a középső orrvezetékbe való beültetését. Ezen műtétet a szemészek gyakran alkalmazták. Újabban azonban mindinkább elvesztik a Toti-féle műtétbe vetett bizalmat, nemcsak mert az orrba készített communicatio sok esetben ismét összenő, hanem sokkal inkább azért, mert a könytömlő annyira fontos aspiratiós és expressiós mechanismusa ezen eljárás által működésen kívül helyeztetik. Egy észlelés, melyet ezelőtt a Killian klinikáján tettem, egy hasznos gondolatra vezetett. Egy beteg a Killian-íéie klinikát homloköbölgenyedés miatt kereste fel, a ki már máshol operálva volt. A beteg szemöldökében fistula volt, melyből bőven ürült a geny, e mellett állcsontüreggenyedése és genyes dacryocystitise volt. Ezen betegnél az állcsontüreg radical-operatióját Luc-Caldwell szerint s a homloküreg radicaloperatióját Killian szerint végeztem, a nélkül azonban, hogy a könytömlőt, mely a műtét alatt szélesen szabaddá volt téve, együtt kiirtottam volna, mert reméltem, hogy ezen baj a melléküregek gyógyulásával vissza fog fejlődni. Ez az eredmény tényleg bekövetkezett. Az ophthalmologusok — különösen Stock collega úr — csodálkoztak ezen eredmény felett s azon sejtelmüknek adtak kifejezést, hogy talán a melléküregen végzett műtét által a könyorrvezeték egy mélyen ülő stenosisa szabadult volna fel. Radicalisan operált állcsontüregnek'az orral való széles communicatiójára rendszerint megelégszünk egy széles nyílás készitésével az alsó orrjáratba. Ilyen beavatkozásnál a könyorrvezeték nem esik a műtét területébe. Néhányszor azonban állcsontüreg-mütétnél tapasztaltam, hogy a könylefolyás múlóan, nem a rendes úton következett be s az irodalom áttekintésekor Kofler egy esetére akadtam, melynél radicalis állcsontüreg-mütéthez genyes dacryocystitis csatlakozott. Hajek is észlelt egy hasonló esetet. Ezen beavatkozásnál nyilván egy operativ sérülés, talán a könyorrvezeték lateralis csontos környékének az infractiója jöhetett létre. Ezen csontos környék sok esetben az állcsontüreg lumenébe kifejezett hurkaszerű beugrást képez s ezen kiemelkedés előtt van az úgynevezett recessus praelacrymalis. Lágyrész-praeparatumokon végzett tanulmányok által meggyőződtem arról, hogy könnyen sikerül a könyorrvezeték lateralis csontos környékét leválasztani s a könyorrvezetéket az alsó orrjáratba való nyílásától fel magasra, egész a könytömlőig szabaddá tenni. Miután a könyorrvezeték lateralis csontes környezetének a leválasztása az orr felé s megfelelő nagyságú darab nyákhártya kimetszése semminemű akadályba nem ütközik, az egész könyorrvezetéket, mint csöves képződményt az orr felőli végétől egész a könytömlőbe való átmenetéig képesek vagyunk a környező csontoktól megszabadítani és különféle operativ beavatkozásokat végezhetünk rajta.
