Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
129 a sclerából kikivánkozó gyuladásos termékek roncsoló hatásának a sclerát hosszú időn keresztül kiteszszük, a minek eredménye nem vonalas, hanem lapszerinti forradás és elvékonyodás lesz. Kézenfekvőnek tartom, hogy ezen conservativ eljárással a staphyloma képződésére sokkal tágabb teret nyitunk meg. Két esetből mélyreható következtetéseket vonni nem lehet és nem is szabad, másrészt kötelességemnek kell tekintenem, hogy ezen esetek alapján az episcleritis és a scleritis feledésbe ment sebészi orvoslását, mint olyant állítsam ismét föl, a melylyel komolyan foglalkozni érdemes. Eredmények elérésére a diffus gyuladások esetében természetszerűleg kevesebb kilátásunk lehet, mint körülírt góczoknál, a hol a sebészi beavatkozás annál biztatóbb, minél előbb végezhető, minél kevesebb scleralis szövet esett áldozatul a folyamatnak és a míg a scleralis bántalomhoz. az uvealis tractus betegsége nem csatlakozott. Új eljárás a könyorrvezeték stenosisának gyógyítására» Irta: Eicken, egyetemi tanár (Giessen). Fordította: Szarvasy László dr. ezredorvos. A könyutak bántalmainak kezelését általában a szemészek domaenumának tekintik. Természetesen azon patiensek, kiknél a könylefolyás akadályozott, vagy a kik a könytömlő genyedésében szenvednek, a szemorvosnál keresnek segítséget és ezért a rhinologusnak ritkán nyílik alkalma ilyen betegek gyógykezelésére. A szemnek az orrhoz való közeli viszonyánál fogva azonban természetes dolog, hogy a rhinologusok érdeklődésüket a könyorrvezeték bántalmai felé fordították. A könyvezeték stenosisának kezelése a szemorvosnak gyakran igen hálás, nem ritkán azonban igen fáradtságos és háládatlan munka. Ezen bajok gyógyítására a kezelési methodusoknak egész sorozatát képezték ki, melyek eredménye általában nem mindig mondható kielégítőnek. A haladással, mely különösen a localanaesthesis alkalmazásával tört utat, a könytömlő kiirtása újabban több és több tért hódított és tényleg ezen beavatkozást, mely mindenekfelett Axenfeld fáradozásai által a technikai tökéletesség magas fokát érte el, oly eljárásnak kell tekintenünk, mely a szemet a megbetegedett könyutak felől fenyegető veszélyektől gyorsan és biztosan megvédi. A könytömlő kiirtását azonban csonkító műtétnek kell minősítenünk, mert a könynek az orrba való normális lefolyását egyszer s mindenkoria lehetetlenné teszi. Ezen okból újabban az ophthalmologusok részéről ezen műtét túlságos gyakori kivitele ellen mindinkább hallhatók nyomatékos vélemények. Rhinologus részről nem hiányzottak a kísérletek a könyorrvezetéknek endonasalis beavatkozásokkal való kezelésére. Mint első Caldwell 1893-ban az alsó orrkagyló elülső részének resectiója után a könyorrvezeték megnyitását az orr felé sikeresen keresztülvitte. Követték őt Killian, Passow, Okuneff Pólyák, West és Wolff. Mindezen kutatók egy vagy több esetben jó eredményt értek el, a nélkül azonban, hogy sikerült volna az általuk ajánlott methodusnak a szemészeknél is
