Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
125 Közlemény a Szt. István-kórház III. sebészeti osztályáról. Az exenteratio orbitae után támadó defectusok ellátásáról.1 Irta: Pólya Jenő dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. Hét év előtt ajánlottam,1 2 hogy exenteratio orbitae után a Mosetigféle jodoform-massával plombáljuk a szemüreget és fedjük be vagy a conjunctivától megfosztott és az intermarginalis szélen felfrissített szemhéjak összevarrása által, vagy egy a szomszédságból vett bőrlebenynyel a szemüreg bemenetét. Az így elért kozmetikus eredmény, ha nem is valami ideális, mindenesetre szebb annál, mely akkor áll elő, ha a per secundam gyógyulást bevárjuk, a gyógytartam pedig kétségtelenül megrövidül és pedig igen jelentékenyen, ha a plomb primaer begyógyul, mindenesetre azonban az utókezelés lényegesen egyszerűbbé válik és sok szenvedéstől menti meg a beteget és sok fáradságtól az orvost.3 4 Ha azonban az exenteratio alkalmával kényszerülünk az orrüreget vagy annak valamely melléküregét megnyitni, úgy hogy ezek az orbitával közlekednek, akkor a plombálás ki nem vihető és ha ilyenkor bevárjuk a természetes per secundam gyógyulást, az így képződő defectus még sokkal borzalmasabb, mint a közönséges exenteratio után előálló. Tágabb communicatio esetén a kivájt szemüregen át belátunk a garatig, a szemüregen át levegő és orrváladék távozik. Ezen szörnyű állapoton a legegyszerűbben úgy bírunk segíteni, ha az orbita és az orrüreg között lehető tágas communicatiót létesítünk és akkor az orbita bemenetét egy a halántékból, homlokból vagy arczból készített lebenynyel elzárjuk. Ezáltal az orbita az orrnak egy új melléküregévé alakul, a váladék, mely benne képződik, lefolyhatik az orr felé, az arczon levő defectust primaer elzárhatjuk, míg az orbitát az orron át tamponáljuk. Ez a gyógytartamot lényegesen megrövidíti s a kozmetikus állapot legalább is elviselhetővé válik, a mennyiben a hibát szemkötővel vagy fekete pápaszemmel elfogadhatóan álczázni lehet és legalább azt meggátoljuk, hogy a szemen át levegő hatoljon ki és az orrváladék folyton az arczon csorogjon le. A beavatkozás radicalitása is kétségtelenül nő az orrüreget a szemtől elválasztó vékony csontok és komplikált nyálkahártyajáratok kiirtása által. És mivel ezen műtéti eljárás még a plombálásnál is kedvezőbb és gyorsabb sebgyógyulást biztosít es azonfelül még a beavatkozás radicalitását is emeli, komolyan szóba jöhet oly esetekben is, midőn a rák nem tört még át az orrba és melléküregeibe. Ilyenkor persze a rosta- és könycsont elvétele elégséges ahhoz, hogy az orbitát az orral communicatióba hozzuk. Utolsó esetünkben ezen megfontolás alapján végeztük e műtétet. Az imént leírt műtétet eddig 8 esetben (31—72 éves egyéneken, 3 férfi, 5 nő) végeztem, mindig rák miatt, mely 7 esetben a szemhéjról, egyszer az orrból indult ki s valamennyi esetben belétört az orbitába s 1 A Magyar Sebésztársaság IV. nagygyűlésén tartott előadás. 2 Orvosi Hetilap, Szemészet, 1904. 4. sz. 3 A plomb azonban kétségtelenül később is kilökődhetik. Egyik esetemben 4 évvel a műtét után; a beteg most, 7 évvel a műtét után jött recidivával hozzám.
