Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
126 a szomszédos melléküregek valamelyikébe. Mindegyik esetben el lettek távolítva az összes rostasejtek és 6 esetben az antrum Higlimori orbitalis, elülső és medialis fala; egy esetben az antrumot nem érintette a rák, ellenben belétört mindkét sinus frontálisba, ezenfelül még egy esetben kellett a sinus frontálist kitakarítani, 4 esetben megnyitottuk a sinus sphenoidalist is. Az első 3 esetben 2 szakaszban végeztük a műtétet, az utolsó 5-ben egy ülésben irtottuk ki a daganatot és fedtük a defectust, miután előbb a nagy üreget tamponáltuk. Egy betegen 3 plastikát végeztünk, a míg a defectus fedését elértük, 2 esetben csak kisebb correctiók váltak szükségessé. A fedőlebenyt legczélszerübb a halántékról venni, melyet az artéria temporalis táplál. Ezt 5 esetben tettük; a lebeny ezek közül egyszer elhalt, mert az előző műtétek hegei a lebeny helyes kiszabását meggátolták; egyszer a karról próbáltuk a lebenyt venni, ez elhalt; egyszer a homlokról vettük, mert a külső orr legnagyobb részét is pótolni kellett, kétszer az arczról, úgy hogy a lebenyt hámos színével az orbitába fordítottuk és külső felszínén transplantáltuk. Az egyik esetben az arczi lebenyt már előzőleg a halántékról ültettük át az arczra, tehát tulajdonképp vándorlebenyről volt szó. Végül az utolsó esetben a megmaradt felső szemhéjjal lehetett elzárni az orbitát. Az összes betegek jól kiállották a műtétet és valamennyien gyógyultan hagyták el a kórházat. Az első 23/4 recidivamentes volt; akkor recidivát kapott a szájpadon és a homlokon, a többi sokkal rövidebb ideig áll észlelés alatt, semhogy tartós gyógyulásról beszélni is lehetne.4 Az episcleritis és scleritis sebészi kezeléséről. Irta: Vermes Lajos dr., egyetemi magántanár. Az episcleritist a legtöbb szerző a scleritis felszínesebb alakjának tekinti és tényleg klinice éles határt vonni a kettő között akárhányszor lehetetlen. Általában nem tartoznak a gyakori szembetegségek közé és pedig különösen a scleritis, mert a sclera védett helyzeténél és szöveti szerkezeténél fogva nem alkalmas hely a bacteriumok letelepedésére és azok szaporodására. Az episcleritikus és nyirokerekben dúsabb szövet már könnyebben betegszik meg. Rendesen kisebb-nagyobb, különálló csomók alakjában jelentkezik e betegség a sclera mellső részein. A csomókat a kötőhártya borítja, a mely szintén erezett lehet, de e mellett mély livid, scleralis ereződéssel is van dolgunk. Kifekélyesedni a csomók nem szoktak. A kisérő gyuladásos tünetek igen különböző fokúak lehetnek, néha egészen renyhe magatartást tanúsít a betegség, máskor igen heves tünetekkel és fájdalmakkal jár együtt. Néha a csomós beszűrődés helyett diffus gyuladással találkozunk. Recidivákra igen hajlandó a betegség és 4 Hat esetet bemutattam és pedig egyet Magyarország Szemorvosai Egyesületének 1908.4 gyűlésén, egyet a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1911 január 14.4, kettőt a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1911 márczius 11.-i és kettőt az Orvosegyesület orr- és gégegyógyászati szakosztályának 1911 május 23.4 ülésén.
