Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
122 jelent, hogy 25 vagy 27 cm.-é a közelpont távola, mert hiszen 4 d. az első, 37 d. a második esetben egymástól csak igen kevéssé különböznek. Gyakorlati szempontból tehát a közelpont hajszálnyi pontossággal való meghatározása nem fontos dolog. De vannak vizsgálatok, melyek érdekében ez a hajszálnyi pontosság nagyon kívánatos; újabban itt-ott kétségek nyilatkoznak meg az alkalmazkodó képesség olyan pontos és szabályos viszonyáról a korhoz, minőt Donders óta gondoltunk s annak némi ingadozása, egyénenként való eltérése látszik valószínűnek. Az uralkodó felfogással ellenkező tapasztalatok ellenőrzése, azoknak egészen pontos adatokban való feltüntetése kiterjedt s főképpen igen pontos meghatározásokat kíván. Ezért méltó és szükséges azzal foglalkoznunk, hogy a közelpont meghatározására eddig használt eljárások mennyire megbízhatók s melyik jobb és finomabb? A közelpontnál még közelebb levő tárgy — a névben kifejezett ok miatt — nem látható élesen, tisztán. Minél közelebb hozzuk szemünkhöz a tárgyat, annál nagyobb szórt körökben jelenik meg képe az ideghártyán. De a tárgy képe aránytalanul nő, tehát felismerhetösége megmarad egy darabig. Ezért gyanúsak és czélszerűtlenek a közelpont meghatározására azok az (bár talán igen apró, tehát másként alkalmas) alakok, például a betűk, melyek szórt körökben is felismerhetők. Az olvasópróbák használásakor tévedéseknek vagyunk kitéve a miatt, hogy például a Csapodi 1. számú próbanyomtatványát, sőt a Jaeger-féle még apróbb nyomtatványt is valamivel közelelíbről is olvassuk annál a pontnál, hol megszűnnek tisztán látszani. Én magam mintegy 12, egyik segédem 15 mm.-rel közelebbről tehetjük ezt. Ilyen olvasópróbákkal is csak azt kell tehát tennünk, a mit pontokkal, vonalakkal stb. teszünk, hogy tudniillik a vizsgált egyén nyilatkozatát kívánjuk meg arról, mikor kezd a próbatárgy elhomályosodni ? Gondolnunk kell Hess szerint arra, hogy van látszólagos közelpont, mely közelebb s van valódi közelpont, mely távolabb van a szemtől; Hess saját szemére nézve a kettő értéke közt 1 d. különbség van. Arra nézve, hogy az alkalmazkodás legmagasabb fokának elérését, tehát a teljes hatás kifejtését objektive megállapítani nem lehet, semmi kétség nincsen ez idő szerint. Minthogy pedig az alkalmazkodás teljes megfeszítésére egész figyelmünk és akaratunk szükséges, továbbá ugyanakkor a próbatárgy tisztánlátásának megfigyelése is ugyanezt követeli, bizonyos, hogy a vizsgált egyének értelmétől, jóakaratától függetlenek ilyetén vizsgálódások közben nem lehetünk és viszont, hogy okos emberek a tisztánlátás határát pontosan fogják megjelölni. Mégis igen kívánatos olyan módszert követnünk, melyek a finom próbatárgyon a tisztán vagy elmosottan látást könnyen megállapíthatóvá teszik. Ennek egyik feltétele a tárgy parányisága, meg a jó éles látás; rossz látású szemek ilyen irányban nem használhatók. Minél apróbbak a tárgyak, annál kisebb szórt körök lesznek zavaró hatásúakká, annál közelebb esik a valóságos közelpont a látszólagoshoz. De más körülmények is megfontolást követelnek. Akár egyes ponton vagy vonalon kívánjuk az elmosódás első megjelenését figyelni, akár az egymáshoz közel levő alakegységek összeolvadását kívánjuk jeleztetni azzal, hogy a betűket olvasni, a pontokat megszámlálni az illető többé nem képes, mindig nagy hatása lesz az alap és a tárgy világítottságban való különbségének és a helyiség világosságának, meg a pupilla bőségének.
