Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-12-10 / 3-4. szám
123 Ezeket egyelőre nem fejtegetve, jelentést akarok tenni azoknak a vizsgálatoknak némely eredményeiről, melyeket a kolozsvári szemklinikán végzett Fagulyán Katalin, jelenleg szigorló orvos, egy kitűzött pályázati kérdésen való dolgozása közben.1 Egyik feladatává tette a közelpont meghatározására szolgáló eszközök eredményeinek összehasonlítását. Minden egyes szemen négy módon állapította meg a közelpontot: Adam alkalmazkodás-mérőjével (beosztott vonalzón tolható ráma, tűszúrásokkal alkotott pontcsoportokkal), Burchardt pontjaival, Csapodi I. sz. nyomtatványával és Landolt ophthalmo-dynamométere egyes lyukával, mely hátulról gyertyával van megvilágítva. A négy mód bámulatosan eltérő adatokat adott, melyeket a vizsgáló külön-külön csoportosított s a melyek értékeit e közlemény második részében akarom röviden közölni. Hogy az eltérések mértékét jellemezzem, bemutatom a 150 vizsgált és köztük levő 100 szabályos fénytörésü egyén közül 6 azonos korú, egyenlően emmetropiás és 16 éves egyénen talált eltérő értékeket. A hat egyént számokkal jelzem, jobb és bal szem adatát egymás mellé téve. Közelpont Adam Burchardt Csapodi Landolt szerint I. 114-119 68—68 90—90 135—140 mm. II. 81—86 82—83 86—88 85—93 III. 130—120 122-110 100—100 100—100 IV. 75— 90— 108— 80— V. 102—103 90—90 95—90 103—98 VI. 110—115 96—102 100—100 125—115 Mellőzve minden más következtetést, melyekre később térek át, most csak azt említem meg, hogy az egész sorozatban minden egyes szem fénytörési állapotának meghatározását a klinika első tanársegéde ellenőrizte (Markbreiter Irén dr.), ki hat év óta állt a klinika szolgálatában s kiről fel kell tennem, hogy ezt a feladatot pontosan végezte. (Az V. egyén félszemű volt.) Már most első tekintetre feltűnik a közelpoijtok helyének nagy eltérése az egyének közt is, a vizsgálómódok szerint is. Az előbbi körülményt itt még nem tárgyalva, csak a hat egyén középszámait tekintve, azt találjuk, hogy a 16 évesek közelpontja volt — vegyük csak a jobb szemeket — Adam szerint 102, Burchardt szerint 93, Csapodi szerint 96, Landolt szerint 104 mm.-nyíre a szaruhártya felszínétől. E középszámok is egy egész dioptria-értékű eltérést mutatnak; de az eredeti számok közt a különbségek egyenesen óriásiak némelyik egyénnél, mert például az l.-nél Burchardt szerint 68, Landolt szerint 140 mm.-re esik a közelpont, tehát 14 és 7 dioptria áll szemben egymással. Ha felteszszük, hogy a mérések pontosak voltak, akkor ebből két következtetést tehetünk. Először azt, hogy ebben az egész kérdésben az alkalmazkodó képesség értékeit illetőleg tanácsos nem dolgozni közepes számokkal, hanem a valósággal megállapított egyes értékek legmagasabbjaival és legalacsonyabbjaival (maximum és minimum); másik az, hogy a mérés módjainak valami, egyénileg eltérő viszonya van a vizsgáltak értelmi' „Azonos mértékű-e az alkalmazkodási szélesség csökkenése ugyanazon korosztályba tartozó egyénekben“. Az 1910—11.-i pályázaton jutalmazott munka ; adatait a későbbi közlésben is használom.
