Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
Ill T. E.! Az itt bemutatott két eset közül az egyiket egy héttel, a másikat két héttel ezelőtt operáltuk. Az egyhetes esetben a forradás még teljesen sima, a kéthetesben már némi behúzódás vehető észre. A könyíevezetés az első esetben argyrollal még nem mutathó ki, a másodikban igen. Mindakettőben jól átfecskendezhető a folyadék a könycsövecsből az orrba. Mindegyik beteg állítja, hogy a könyezése a műtét óta megszűnt. A végső eredményről még bátor leszek jelentést tenni, de addig is ajánlhatom a műtétet, hogy minél több tapasztalatot gyüjthessünk. Ne felejtsük el, hogy a tömlő kiirtása egyet jelent a könylevezetésről való lemondással. Ha a Toti-ié\e műtét eredeti vagy módosított alakjában reményt nyújt a könyíevezetés helyreállítására, akár csak az esetek egy részében is, megkisérlendőnek vélem. 3. Pólyák Lajos: A ductus nasolacrymalis megnyitásáról a középső orrjárat előterében. T. E.! 1908 október 8.-án vizsgáltam első ízben a 10 éves leánygyermeket, kinek születése óta genyedt mindkét könytömlője. A jobboldali később spontán gyógyult, a baloldali azonban minden kezeléssel daczolt. Felülről szondázással és átfecskendezéssel Ottava magántanár úr négy évig kezelte a beteget. Miután megállapítható volt, hogy a gyógyulást heges szűkület okozza, mely a ductus alsó harmadában foglal helyet és az én retrogad szondáimmal elérhető, október 22.-én lecsípve az alsó kagyló mellső végét, retrograd után az én 1—4. sz. szondáimat bevezettem, de azt találtam, hogy egy áthatolhatlan heges szűkület van az első nyílástól 8 mm. magasságban. November 14-én egy újabb szondázási kísérlet ismét eredménytelen maradt és ekkor ajánlottam, hogy egy általam kigondolt új műtéti módszerrel nyissuk meg a ductust a középső orrjárat magasságában. Ezen műtétet 1909 márczius 3.-án hajtottam végre Ottava magántanár úr jelenlétében, a ki szives volt a ductusba a műtét megkezdése előtt felülről egy szondát bevezetni. A beteg tonogen-cocain-oldattal lett helyileg jól érzéstelenítve és a műtét tovább úgy ment, mint azt itt a készítményen van szerencsém bemutatni. A középső orrjárat bemenetében körülbelül 1 cm.-rel a középső kagyló mellső vége előtt egy 8 mm. széles vájt vésőt tettem a lateralis orrfalra és azt csak igen kis mértékben állítva ferdén, nehogy a Highmor-öbölbe betörhessen, óvatos, gyenge kalapácsütésekkel addig hajtattam előre, a míg a ductust elérte, a mit a bevezetett szonda külső végének mozgása azonnal jelzett. Ekkor a szondát félig visszahúzva átvéstem a ductust, a vésővel képzett kis lebenyt egy kerek conchotommal lecsíptem és ezzel a műtét be volt fejezve. A szonda most már könnyen letolható lett és az alsó kagyló felett jelent meg, egyszersmind igen könnyen is mozgott, mert a csatorna több mint felével rövidült. Műtét után azonnal bő geny folyt le a könyzacskóból az orrba és ez a genyfolyás később is tartott, míg 4 hét múlva teljesen megszűnt. Az előzőleg erősen tágult könytömlőből geny a műtét után a szembe visszanyomható többé nem volt. Az utókezelés ágybanfekvésből áll 2—3 napig, tampon nélkül, még az orrnyílást sem szabad vattával elzárni. Az így kezelt betegek
