Szemészet, 1911 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1911-07-16 / 2. szám
106 tetni és csak öt esetben volt öt évnél is nagyobb a különbség a kiszámított és bemondott kor között. A fénytörés tekintetbe vételével pedig megállapíthattam, hogy legsikeresebben az emmeiropiás szemekből lehet az életkorra következtetni, mert ezeknél 100 közül 33 adott teljesen pontos eredményt s egyetlen egy sem akadt, melynél a kiszámított és bemondott életkor közötti különbség 5 évnél nagyobb leti volna. Hypermetropiás szemeknél 100 közül 16 adott teljesen pontos eredményt s csak az esetek 4%-ában találtunk 5 évnél is nagyobb különbséget. Myopiánál voltak eredményeink aránylag legrosszabbak, mert itt csak 10°/0-ban kaptunk ideális eredményt és 12°/0-ot tett ki azon esetek száma, hol a kiszámított életkor'nem érte el az 5 évnyi pontosságot sem. Tanulmányunk további részében kutattuk annak okát, hogy miért nem kaptunk minden egyes esetben ideális eredményt? Minthogy az összes vizsgálatok egyöntetű eljárással történtek, az eltérések okát egymagában a módszerben hiába kerestem. Inkább a vizsgált szemekben kellett minden egyes esetben kutatnom az ok után. Azt találtam, hogy az életkormeghatározás hibás eredményeit előidéző okok a következők: 1. vizsgálati módszer tökéletlenségei; 2. pupillatágasság egyéni különbözőségei; 3- fénytörés befolyása; 4. asthenopia accommodativa és insuff. m. recti int.; 5. más okból eredő alkalmazkodási gyöngeség (betegség); 6. hamis korbemondás. Az életkormeghatározás eredményeit befolyásoló ezen hibákkal e helyen most nem foglalkozhatom, csak még két körülményt akarok felemlíteni. Az egyik körülmény az, hogy a fénytörés befolyása életkormeghatározásaimnál abban nyilvánult, hogy a myopiás szemekből kiszámított életkort nagyobbnak, a hypermetropiás szemekből kiszámított életkort pedig kisebbnek találtam a bemondottnál. Ezt a tényt pedig érthetővé teszi a fénytörésnek az alkalmazkodásközre gyakorolt befolyása. Mi e befolyást tanulmányunkban megelőzőleg tisztáztuk s megállapítottuk e befolyás átlagos értékeit, mely myopiánál 0 5D-1, hypermetropiánál pedig 0 3DA tesz ki. Gyakorlati életkormegállapításoknál ezen értékeket a hiba korrigálására lehet felhasználni, miáltal tetemesen javíthatók a szemből való életkormeghatározások eredményei. A másik körülmény, melyről említést kell tennem, egy érdekes kísérletemre vonatkozik. Megpróbáltam, vájjon lehetne-e valami módon korrigálni az életkormeghatározásnak asthenopiás állapotokból származó elég jelentékeny hibáit. A kísérlethez 1%-os eserin-oldatot használtam, mely szembe cseppentve tudvalevőleg görcsös alkalmazkodást hoz létre. Azt találtam, hogy a szemnek eserin által mesterségesen előidézett közelpontja sokkal közelebb van a szemhez, mint az a közelpont, melyet a szokásos vizsgálati úton a ciliaris izom akaratlagos összehúzódásával értünk el. Valamint azonban az asthenopiás szemek rendes módon talált közelpontértékeit — éppen a fennálló alkalmazkodási gyengeség miatt
